0
Zajlik az élet, osztják a szerepet, Kinek csalfa mosoly jut, kinek hazug szeretet. Versengés indul, ki játssza el jobban, Sok- sok üres szív most mind egyszerre dobban. Egy sötét kor színpadán beindult a hajsza, Mindenki a legjobb díjazást akarja. Van, aki örömmel sír, van, ki szomorún nevet, Más álarcokról...
tovább
Likes
Látom szomorú ábrándomat, Minden leírt szavamért bocsánat. Tulajdonképpen az igazság nem kétség, Mert az életem feneketlen mélység. Kölcsönös szívekre, boldogságra vágyom, Az isteni szeretetet bárhol, de meglátom. Ötvennyolc évesen még mindig neki élek, Nagyon szeretem, ez legyen nekem a végzet. Úgy legyen ez életem, ahogy szánja nékem, Csak ne...
tovább
Likes
A tavalyi Női Nap sikerén felbuzdulva a Menhely Alapítvány idén áprilisban Férfi Napot is szervezett a Cargill támogatásával az alapítvány a Kürt Nappali Centrumában. A nagyon is mozgalmas áprilisi szombaton a Menhely Alapítvány, a Cargill, valamint önkéntesek és szolgáltatók példamutató összefogása eredményeképpen 76 (!) férfivendég számára volt lehetséges a...
tovább
Likes
Szeretnék egy Évát és Sanyit. Nem külön-külön, hanem együtt. Éva és Sanyi képeslapot küldene a Balatonról és Olaszországból, ünnepeken szeretettel köszöntenének, „Sok szeretettel gondolunk rád, Éva és Sanyi”, nem az, ezek megvannak, sokan gondolnak rám szeretettel, de hogy Éva és Sanyi nincs egyszerre, az most valamiféle hiányt okozott bennem....
tovább
Likes
Helló csövi, Egy ideje már úgyis azt érzem, van, hogy úgy nézel már rám, mint egy régi ismerősre, nem mint a friss húsra. Egyre ritkábban cápázol meg, a Fedél Nélküllel például sose jössz oda az Örsön, biztos láttál már a Kürt utcában. Meg hát észrevettem magamon, és észre is...
tovább
Likes
ne hidd hogy hülyének még sokáig nézhetsz mondván hogy elveszem tőled a jó kedved te aki engem csak szánakozni késztetsz te aki a bizalmam ki nem érdemled kinek emberi csonkasága töretlen ki letagadná létezésem és voltom kit egyre kevesebbre tartva kell megvetnem hogy ne kelljen bennem túl nagyot csalódnom...
tovább
Likes
összeraknak majd szétszednek kezek matatnak hajlataimban koszos töredezett körmökkel keresik az igazságot homályos ablakmélyedésben ülnek felhúzott lábakkal töprengve kíváncsi szemekkel bámulnak a jövőbe integetnek minden arra haladónak de senki nem veszi őket komolyan a semmire gondolnak aztán ismét erőre kapnak izgága testük port kavar marcangolni akarják a húst a...
tovább
Likes
A szerelem lángja, ha kigyúl, égeti a lelkedet vadul, lobog pirosan, piszkosul a láng, ha benned már kigyúl. Nincs akkor menekvés semmi, próbálod italba temetni, de a láng éjente makacsul megsebzett szívedben újragyúl. Megjelent a szerző Lélek és test c. kötetében 0
tovább
Likes
Újra látlak még-több-féle alakban Konokságomért talán így lakolok, Álmomban fetrengve nedvedben, salakban, Combtöved mentén szóközt szimatolok. Elvesztem egykor bongyor fürtjeidben, Intimszférádba újra nem hatolok Beugrik a képbe egy fürge ürge íme Cenzúráznak már mord ajatollok. Látlak Schiele-képen, indus barnaságban Tükröznek téged fülledt fétisek Lépteid nyomán jártam Barcaságban S hordoznak...
tovább
Likes
A sötétben is ragyognak a rózsák, Nem tudom, hol vagy, de repülnék hozzád. Mint Ádám számkivetve az űrben: Várok Rád egyre nehezebben, hűen. Nem vonz nélküled pénz, hatalom, tudás. Szerelem nélkül az egész semmi. Semmi más. 2024 március, első díj 0
tovább
Likes
Lobogóra tűzött kiáltásokat visz a szél: harangzúgásba veszett, sorvadó szavak. Csak a varjak károgása éli túl a csöndet, a torkon akadt indulatot és könnyet, a mosolyt alázó, gyilkos pillantásokat. Viharoktól meghajlott, öreg fák alatt árvaság mögé rejlik az igénytelen tartás. Ablak a világra. Mocskos kezek intenek fehér kendővel álcázott,...
tovább
Likes
Egy vagyok közületek és mégis valaki más az utca ad helyet barátom az elmúlás homlokom ráncait szél simítja reggel – este én lettem az álmok szerelmese. Néha mellém szegődik egy - egy boldog pillanat olyankor embernek hiszem magamat emelem fejem fel – fel a magas égig majd rogyok térdre...
tovább
Likes
Azért, mert könnyű mondanod: kezdj új életet! Azért, mert a nélkülözés és a bőség is gengszterek. Azért, mert magányomat csak az égbe sírhatom fel, Azért, mert a „hiába” nálam már kötőjel. Azért, mert soha, sehonnan nem jön irgalom, Azért, mert magam sem tudom, meddig bírom. Azért, mert felesleges minden...
tovább
Likes
Talán mennem kellett volna, vonatkerekek sikolyán lógva, hallgatni végre szabadon, hogy fülembe száz húsőrlőmalom zokogja: szabadság. Azt hittem, nincs hazám, hevertem a zúzott kövek érdes sóhaján és a töltésoldalon, konok futóhomok, sorsomon siratta gyökerét néhány akác. Messze-messze, felgyulladt a rét, az alkony égette utolsó lapát szenét, vörös salakja olvadt...
tovább
Likes
mint egy papagáj: szeretni téged! – kiáltok, úgy inspirálsz lenni mint az oxigén – száz ok van arra mi esik egy kisujjra csak hogy mert gyorsabb a hatás mint bármilyen feltámadás vagy tengervizet hasító cápa gyorshajóban menekülő csempészek hada... tiszta luxus – pozitív trauma ha a szád a számmal...
tovább
Likes