összeraknak majd szétszednek kezek matatnak hajlataimban koszos töredezett körmökkel keresik az igazságot homályos ablakmélyedésben ülnek felhúzott lábakkal töprengve kíváncsi szemekkel bámulnak a jövőbe integetnek minden arra haladónak de senki nem veszi őket komolyan a semmire gondolnak aztán ismét erőre kapnak izgága testük port kavar marcangolni akarják a húst a szövetet megrágni kiköpni ezerszer
Likes
Nincs hozzászólás