A távolság köztünk boldog angyal tíz percenként más asztalhoz ül. összehúzza a lábait és hallgat az Istennel folytatott beszélgetéseiről egy kedves, csöndes éjszakában kacéran mosolyog rám azt hiszi értem amit nem mond el. és én visszamosolygok mert gyűlölőm mert én vagyok az a boldog angyal. a viharra várok és...
Sorompók merednek elborult égnek Játékos villámok rebbennek szét Illatod mákony, vagy néha beléndek Ládánkban űr van és némi szemét Faragott ceruzát lóbál a jelen Visszhangos műhelye sovány vagyon Arcokat rajzolgat, gyümölcsöt terem Torz képet satíroz papírlapon Jegenyék merednek áradó vízre Félember horgászik, hullámot lát Halászlé rotyoghat, csípős...
tovább
Likes
Úgy hajolsz fölém, mint templomi éj: hű oltára vagy koldus életemnek. Szívemre fehér szirmokat tettél, s alattuk imádkoznak a csöndek. Ahogy szemedből rám vetül a fény, könnyemen visszatükröződik lelked. Napsugár lettem Isten tenyerén: ragyogok égen, földön, s tebenned. Színes álmaid boldogan őrzöm, amíg karodban alusznak a csodák....
tovább
Likes
Kerestelek szivárvány hét színében. Felhők mögött gyanútlan nyári égen. Villám csapott mennydörgő zivatarban. Találtalak, – nem így akartam. Lesújthatsz rám, ha haragod van. 0
tovább
Likes
Olyan jó az, amikor hozzám bújsz, szíved dobbanása visszhangot lel bennem, szelíd vágyak, csendesen parázsló tűz melegít, és szemed simogatja lelkemet. Tegnap, első közös éjszakánkon még szörnyen védtelennek tűntél, a kispárnát melledhez szorítva lebegtél álom és valóság laza mezsgyéjén… Védtelennek tűntél, mint minden szeretetre éhes lány, aki...
tovább
Likes
tegnap még itt volt szakadt a párnám azt visszavarrom őt visszavárnám messzire estem ebben az éjben a régi testem kihúnyt a kéjben maradok hézag nem tölt be senki maradok gyűrű másnak levetni maradok nappal maradok este valaki itt vonz lelke a teste székké maradok fölöttem félhold ülj ide várlak...
tovább
Likes
határtalan ég alatt megvetem magamnak az almomat határtalan ég alatt megvetik szürke színű álmomat hazugságból épült fejlődő világban lelkem másra készült jóanyám megszült határtalan ég alatt egy gonosz világra határtalan ég alatt nincs más kívánságom...
tovább
Likes
Megint siralmas a nyár A poloska vígan szálldogál Nem szárad csápjára a mosoly Az ablakpárkányon vígan araszol A mezők csupaszon könnybe bújnak Az égből esőcseppek sem hullnak A megnyugtató zöld helyett Szomjúság tölti be a teret Egy büszke varjú a faágon Károgva jelzi, más van a világon...
tovább
Likes
Másnaponta felhúzom a vekkert reggel hatra, mert korán kell kelnem, nem, mintha nyugdíjasként nem lennék időmilliomos, csakhogy akkor hozza Jenő bácsi a szomszéd város pékségéből a még forró kenyeret. Hiába mondja az orvos, hogy kerüljem a fehér kenyeret, inkább rozsost vagy teljes kiőrlésűt fogyasszak, nekem akkor is a kenyér...
tovább
Likes
– Egy ismerős! – rémlett fel benne, s az elmúlt hónapokban belé rögzült, szinte ösztönös mozdulattal leszegte a fejét. Remélem nem ismert meg – gondolta, bár ő nagyon jól ismerte, hiszen még annak idején segített neki bekerülni a céghez. Nem mintha valami vezető lett volna, de voltak ismerősei. Elmondta...
tovább
Likes
részlet I. A karaván araszolva haladt a napok óta tartó hófúvásban. Az echós szekerek elé kötött lovak alig bírták magukat vonszolni, erejüket megfeszítve küzdöttek a jeges széllel. A förgeteg tépte, szaggatta a vásznat, hóval borította el a ponyva alatt didergőn összebújó, reszkető embereket. Tudták, megállniuk egy pillanatra sem szabad,...
tovább
Likes
Visszaeső bűnös gyermeked vagyok, Uram… Időről-időre vétkezem ellened, hiszen testem templomod az Írás szerint, aminek olykor bedobálom az ablakait, csákánnyal ostromlom falát, – szétzúzom padsorait, oltárát sem kímélve; van, hogy lángoló fáklyák tüze emészti, csaknem a földdel téve egyenlővé… Aztán hosszú és kínkeserves napokon át siratom, és égen-földön...
tovább
Likes
Mióta félünk, csöndes vagy és nincs vége a szónak, mintha elmetszették volna. Mióta félünk, túl nagy az ágy, legalábbis innen nézve, és hiába mondod – virág, én csak halott szirmokat látok, a rothadást várják vízbe téve. Ma még szépek, de nézd meg őket holnap. Mióta félünk, pedig tegnap volt...
tovább
Likes
szonettkoszorú I.G.-nak I. Az alkotóm vagy és a végzetem s hogy fölöttem állsz – lábadra köpök, ha hozzám hajolsz, ajkam mérgezed. Aljas kufár vagy, ki lelkemmel házal, pokolba száműzted az ördögöt, de mégis hazug képedbe köpök: belém költözött s általam szájal, tömhettél volna torkomba rögöt! Nem hiszek...
tovább
Likes
(A Krisztus öt sebéről elnevezett Santiago de Compostelai Felícia nővér titkos testamentumából) Nem, Istenem, van, amit nem lehet jóvátenni. Neked nem számít: élet vagy halál, és nem törődsz a fájdalommal. Pár pillanatra el tudtad hitetni, hogy érdekelnek a kis pitiáner problémáim, de csak szórakozottan hümmögsz választ hálálkodásaimra és esedezéseimre....
tovább
Likes