700. szám A Mi Kis Családunk

Schneider Mária

Szerző:

Terjesztő

Fedél Nélkül 2021. június 03. 700. szám

ÉLNI kell!

Marival a 15. kerület főterén találkozunk, szerencsére csodás idő van még este 7-kor is. Amikor megjelenik, egy szuperkedves hölgyet látok, akinek az az első kérdése, hogy meghívjon-e fagyizni. Sugárzik belőle az életigenlés, így ülünk le egy közeli padra, én felteszem a beszélgetésindító kérdésem, ő pedig mesélni kezdi az életét.

Baranyában születtem, az édesapám bognár volt, én pedig jó tanuló révén Szigetvárra jártam már gimnáziumba, majd Pécsre kerültem, utána pedig Szegedre mentem, ahol megismertem a későbbi férjemet és megszületett a kisfiam. Idővel elváltunk a férjemmel egymástól és Sziksósfürdőre költöztem a fiammal. Akik ismerik a várost, tudják, hogy ez a környék akkor egy sokkal ritkábban lakott része volt a városnak, mint most. Nagyon magányos élet volt ez számomra akkor a fiammal.

2006-ban költöztem fel Budapestre egy barátommal és akkor kezdődött a tulajdonképpeni hajléktalan életem.

A Dózsa szállón kaptunk helyet és sok-sok év ott élés után most már itt élek a 15. kerületben, miután 4 éve megpályáztam a szobabérlők házában egy lehetőséget. Időközben Bécsben is próbáltunk letelepedni, de gyorsan kiderült, hogy Budapest jobb döntés mindenféle szempontból. Szerencsés vagyok, hiszen utazhattam, ez fontos volt számomra és most is az. Jártam Olaszországban, Görögországban és nagy álmom, hogy a fiamhoz Németországba is ellátogassak.

Az utazáson kívül nagyon szeretem a növényeket, a szobanövényeken túl cseresznyefát is ültettem a ház mögötti kiskertbe, ami ha idén még nem is, jövőre talán már lehet, hogy termést is hoz. Egy szakácsképzőt is elvégeztem, nagyon szeretek főzni is, ezt próbálom a hétköznapokban kamatoztatni. Emellett érdekel a fotózás, de ez csak a saját szórakoztatásomra, minden számomra érdekes dolgot lefotózok.

Az eredeti foglalkozásom pedig térképrajzoló volt, 12 évig dolgoztam benne.

2013 óta veszek részt terjesztőként a Fedél Nélkül életében. A Stadionoknál árulom a lapot, amit nagyon szeretek, mindenki kedves velem, jó érzés kimozdulni és kicsit a nyüzsgő város forgalmát látni, emberek között lenni.

A Covid járvány annyiban változtatta meg az életem, hogy terjesztés közben kevesebb embert látok az utcán és kicsit tartózkodóbbak lettek. Ezen kívül nem igazán változtatta meg az életem a vírus szerencsére.

Viszont nagyon hálás vagyok a vevőimnek, mert minden egyes eladott lappal közelebb visznek a problémáim megoldásához.

Az egészségemmel sajnos vannak gondjaim, sok krónikus betegségem van, de igyekszem természetes módon, gyógyteákkal kezelni a betegségeimet, amelyekről folyamatosan tájékozódom, így otthon számos gyógynövényekből készült teát tartok.

A legfontosabb tanács, amit kaptam Máriától a beszélgetésünk végén, hogy az élet gyorsan eltelik és ÉLNI kell, így nagybetűvel, úgyhogy ezt most itt is hagyom mindenkinek…

szöveg: Szabó Andrea
olvasószerkesztő: Nuszer Mirjam
fotó: Kósa Krisztián

Terjesztői sorszám: 2042
terjesztő: 2013 óta
pálya: Stadionok

 

 

Kapcsolódó írások