A szilveszteri ünnep környékén a kertváros valamelyik kies, 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni.
Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő „síelés” (léceken, ahogy kell) egészen odáig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mariska nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá. Bátorságuk már nem is volt el is vállalni az esetet. Igen ám, de teltek múltak a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni, irány a 400 ágyas kórház: Mariska nénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni….
A nyomozás sikerrel járt. Meg volt az emelet, a kórterem, ágyszám: de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület! Mariska nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosai lettünk? Jajgattak!
Kis idő múlva egy nővér érkezett, s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen a kedves, öreg hölgyismerősük, akihez látogatni jöttek?
Mire a nővér: Á, szegény Mariska nénit keresik?
– Épp most vitték át a pszichiátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban.
2013 január, különdíj
