”Nagyon tetszett ez az óra, azt hiszem, sokat tanulhattunk. Jó volt a szituációs játék, beleképzelhettük magunkat olyan helyzetekbe, amikről eddig nem sok fogalmunk volt. Jómagam ennek a másfél órának köszönhetően még az eddiginél is jobban úgy látom, segítenem kell, ahogy csak lehet, ahogy csak tudok. Véleményem szerint nagyon jó lenne, ha minél többen részt vehetnének ezen a játékos, ám mégis komoly előadáson, akár kötelezővé is lehetne tenni. Talán mások is azt éreznék ennek a három, végtelenül kedves, nyitott és közvetlen előadó hatására az óra után, hogy segíteni kell a hajléktalanoknak és el kell fogadni őket is ugyanúgy, ahogy többi embertársunkat.”
17 éves diák
“Szerintem nagyon jó volt, hogy megpróbálták élethűen átadni, hogy milyen lehet valójában. Bevontak a játékba, interaktív volt. Barátságosak és közvetlenek voltak, ami nagyon tetszett. Szívesen végigkísérném egy napjukat.”
16 éves diák
“Remélem, ebben a helyzetben is van azért valami minimális örömforrás. Fontos, hogy akármilyen helyzetben van az ember, legyen valamilyen öröm, ha van fedél a feje felett, ha nincs. Ha már semmi sem maradt, szerintem jó, ha maradt még örömforrás az életben. Ha csak egy mosoly is! Köszönöm, hogy részt vehettem. Tanulságos volt.”
18 éves diák
„A hajléktalan nem csöves. Nem ők választják a kiszolgáltatottságot, különböző tényezők miatt kerülhetnek az utcára, pl. eladósodnak, és elvesztik a lakásukat, nem tudják fizetni az albérleti díjukat stb. Sokan nem kezelik emberként őket, pedig ugyanolyan emberek, mint mi!”
15 éves diák
„Jók voltak az élettörténetek és a játék is nagyon érdekes volt. Igazából csak most sikerült szembesülnöm azzal, hogy mit kell átélnie egy hajléktalannak. Ma már teljesen másképp tekintek rájuk az előadásnak köszönhetően. Az előadók nagyon kedvesek voltak és barátságosak. Nagy élmény volt számomra, és talán még egy kicsit meg is változtam.”
17 éves diák
„Az óra hatására rájöttem, hogy hajléktalan és hajléktalan között is óriási különbség van. Megszabadultam attól a sztereotípiától, miszerint csak a tanulatlanok és alkoholisták kerülhetnek az utcára. Nagyon köszönöm annak a három embernek, aki itt volt, hogy felnyitotta a szemem és megosztották velünk az életük történetét.”
16 éves diák
„Az ember, amíg nem találkozik személyesen ezzel a problémával, nem is gondolná, milyen nehéz nap mint nap így élni. A szituációs játék, amit két csoportban játszottunk, nagyon jó volt. Az élethelyzeteket megismerve kicsit más szemmel néz az ember a hajléktalanokra. Ráadásul nagyon vicces volt a játék, egyáltalán nem lehangoló! Az óra hatására eltűnt az előítéltem velük szemben, hiszen sosem tudhatjuk, hogy kerül valaki az utcára.”
19 éves diák
