Visszajelzések
A 15. születésnapját ünneplő Első Kézből a Hajléktalanságról program április végén rendezett hagyományos, éves tréninghétvégéjének résztvevőitől származó reflexiók közreadását folytatjuk alább.
„A pénteki nap délutánján voltam ott az EKH program workshopján, ahol az új és régebbi „élő könyvtár” tagok éves gyakorlata volt megtartva. Már több alkalommal is részt vettem a projekt külsős rendezvényein, legjobb szívvel az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban megtartott „rendhagyó osztályfőnöki órára” emlékszem, ahol egy nagyon nehéz szituációban a függőségeinkről beszélgettünk (én magam kb. 30 évig nikotinfüggő voltam, idén júliusban lesz kereken tíz éve, hogy leszoktam), felemelő volt megtapasztalni azt a nyitottságot, és empátiát, amivel a diákok ezt a nagyon nehéz témát fogadták. Így hát örömmel vettek részt ezen a gyakorlaton is, ahol a hajléktalanságot megtapasztalt EKH tagok gyakorolhatták, hogy miként tudják röviden és strukturáltan előadni mindazt, ami egy ilyen szélsőségesen negatív élethelyzethez vezetett. (Nemcsak faktuális eseményeket, hanem gondolatokat, érzéseket egyaránt).
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy közös étkezéssel indult a program, ami módot adott a résztvevőknek egy pici ismerkedésre. Az első blokkban kiscsoportban három hajléktalansághoz vezető életút narratíváját hallgattuk végig, majd röviden visszajeleztük a szereplőknek, hogy milyen erősségeket és gyengeségeket láttunk az előadásukban. Mindezt nem kritikának, hanem fejlesztésnek fogtuk fel, én legalábbis úgy tapasztaltam, hogy mindenki elfogadta ezeket a visszajelzéseket. Később közösen is átbeszéltük a kiscsoportban tapasztalt „produkciók” fontosabb tanulságait.
A második blokkban, már rutinosabb, nemcsak hajléktalanságot megtapasztaló „élő könyvek” beszéltek életükről, még számomra is katartikus élmény volt végighallgatni az egyik ilyen beszámolót a drogfüggőség és az elvonás kínjairól.
Végig oldott és kollegiális hangulatú projekt volt, a szervezők az ebéden kívül is sok minden finomsággal vártak minket. Köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magamat, sokat tanultam, és amennyiben legközelebb is felkérnek, szívesen elmegyek újra.”
nTib
****
„Bevallom őszintén, nehezen mondtam igent Gyula invitálására: végre egy nyugodt hétvégi nap, egyik gyereknek sincs röplabdatornája, otthon lehetne lustálkodni, vettem már nem egyszer részt a szituációs játékban… Erre kiderült, hogy egész másról van szó: érdekes előadásban igen fordulatos és tanulságos emberi sorsokról hallhattunk. Hamar megfordult bennem az érzés: milyen jó, hogy erőt vettem magamon, és nem maradtam otthon… Sajnáltam, hogy rövid volt az idő, nem lehetett eleget kérdezni. Már ott megszületett bennem az elhatározás: ezt a gyerekeimnek és a kicsit tágabb családomnak is hallania kell. El is hívtuk Zoliékat vasárnapra vacsorára magunkhoz…” (Zoliék: Kati és Zoli – két előadó, egy pár – a szerk.)
Helga
******
„Nagyon jó volt hallgatni olyan történeteket, amik maguktól nem jutnak az ember fülébe. Jó volt, hogy az előadók őszintén meséltek, és készségesen válaszoltak a felmerülő kérdésekre. Szerintem ez egy nem mindennapi lehetőség, minden korosztálynak csak ajánlani tudom.”
Benő
*******
„Nagyon inspiráló volt látni, hogy mennyire nyitottak voltak felénk az előadók. A 12 perces sztorizás kifejezetten tetszett. Köszönöm a lehetőséget, remélem, jövőre is lesz alkalmam részt venni. ”
Kinga
**********
„Nagyon érdekes volt mások nehezebb sorsú múltjáról hallani. Könnyen lehetett érteni, amit mondtak, kortól függetlenül. Minden kérdésre őszintén és könnyen válaszoltak. Jó volt minden történet után más ismeretlen emberekkel együtt beszélgetni az adott történetről. Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy nyíltan, közvetlenül és őszintén beszéltek.”
Domi
Fotó: Szabó Milán
