Visszajelzések
A 15. születésnapját ünneplő Első Kézből a Hajléktalanságról (EKH) program április végén rendezett hagyományos, éves tréninghétvégéjének résztvevőitől származó reflexiók közreadását folytatjuk alább.
A gyakorlás igényével
Április utolsó hétvégéjén tartottuk rendes éves gyakorló programunkat. Az időjárás is kedves volt hozzánk, a többnapos esőzés megszűnt. A korábbiakhoz képest több vendégünk is volt. Jó hangulatban gyakoroltunk és az újoncok igyekeztek betanulni. Mi, régebbiek, nem nagyon villogtunk a tudásunkkal. Az újak viszont a gyakorlatlanságuk dacára igen jól szerepeltek a szituációs játékokban, a 12 perces életút elmondásában és az élőkönyv szerepében is. Remélem, mindenki tudja, hogy az élő könyvtárból kikölcsönözhető élő könyvek olyan emberek, akik elmondják az életük történetét, ami több szempontból is érdekelheti az olvasót, vagyis az élő könyvet kikölcsönzőt. Vendégeinknek nemcsak az volt a feladata, hogy nézzenek és meghallgassanak minket, hanem értékelték is az elhangzottakat. Sok jó tanácsot is kaptunk, főleg az életút elmondásával kapcsolatban. Rengeteg kérdésük is volt, ami segített abban, hogy konkrétabban fogalmazzunk. Mivel – saját magamat is beleértve – nem igazán brillíroztunk, fölmerült bennem, hogy a klubnapokon is kéne gyakorolni legalább a szituációs játékokat, mert könnyű kiesni a gyakorlatból. Bízom benne, hogy a többiek is egyetértenek velem.
hocsi
**************
Kósto(gat)lók
Szitáló esőben sétáltam nagypénteken a drezdai Neumarkton (kissé keseregve, hogy a Frauenkirchébe akkor nem lehetett bemenni), amikor is Gyula kagylóvégen invitált április végére a Gyárba (ahol kesztyűt már jó ideje nem készítenek), az éves EKH tréningre.
Nem kell készülnöd, csak gyere, s majd megkérünk, jelezz vissza, mit tapasztaltál – nyugtatott.
Valéria napján – miután két utcával arrébb épp presbiterré iktattak – aztán betoppantam a földszinti tanterembe, de mintegy másfél perc múlva már egy „parki padon” csücsültem, s két résztvevő kóstolgatott. Elég hitelesen, hiszen nekem sem volt szerepzavarom. (Szóval izgalmas volt ez a spontán keretezés a két protestáns templom közt; a program is egyértelműen protestálóként jellemezhető.) Korábban rendre én voltam a „kóstolgató”, így érdekes volt megmártózni a másik szerepben is.
A trénerek professzionálisan felkészülteknek, a részvevők erősen motiváltaknak tetszettek. Ideálisan klappolt minden. A legpregnánsabb mégis az volt, hogy a falak leomolhattak, az álarcok és a berögzült szerepek elmosódhattak, s valódi találkozások történhettek.
Ahogyan a szülinapi tortán is dicséretesen találkozott végül a csokoládé a meggyel. 🙂
Dudás Krisztián
***********
„Hősöket láttam”
Már az ebédnél jó társaságban éreztem magam és sokat beszélgettem. Pl. a segítő kutyáról, aki a gazdájával volt köztünk. Nagyon okos kutya a Herceg, sok szót ismer, mint jobbra, balra vagy éppenséggel 5-ös vágány. Lenyűgöző! Itt szóba került Gerald Durell is meg a könyvei, szóval gördült a beszélgetés. Később négy személy történetét hallgattam meg, az utcára kerülésüket mesélték el. Minden történet egészen más volt. Sokat gondolkodtam ezen. Kerestem azt a pontot, ahol ezek az emberek elkövettek valami hasonlót vagy ugyanazt esetleg. Ami a „kulcshiba” a hajléktalanság előidézéseben. Azóta is keresem…
Mindenesetre érdekes és szimpatikus embereket hallgattam. Olykor hősöket láttam, máskor egyszerű nagyszerűséget, nyitottságot. Jó beszélgetések voltak.
Köszönöm!
Cs.
*********
„Volt mit elhozni”
Olyan képzésen jártam, ahol hajléktalanságban vagy lakhatási szegénységben élő emberek éves felkészítő, emlékeztető tudást kaptak. Az Első Kézből a Hajléktalanságról csapata jár cégekhez, iskolákba és rendezvényekre, mint Élő Könyvek. A tréningre olyan külső, szimpatizáns emberek voltak meghívva, akiknek az volt a szerepe, hogy a gyakorlás során visszajelzéseket adjanak a résztvevőknek, mit értettek meg, van-e változtatási javaslatuk. Azonban nem csak ott ültünk, és csendes szemlélődők voltunk, hanem a szituációs játékokba minket is bevontak. A szituációs gyakorlatokon megtudhattunk különböző információkat a hajléktalan ellátórendszer működéséröl, a szállókról, a hivatalos szervek hozzáállásáról. Ez után következtek az egyéni életutak. Kis csoportokba szerveződtünk és két ember történetét hallgathattuk meg, ha jól emlékszem 15-15 percben. Mindkét előadónál picit túlfutottunk az időkereten, bár el tudtunk volna még hallgatni mindkettőjüket, a szabály az szabály. Egyikőjük életútját már hallottam, de most is hihetetlen, hogy min ment keresztül. A másik résztvevő még új volt a csapatban. Az ő élettörténete is döbbenetes volt. Mindkettőjüknél volt mit elhozni, átgondolni.
A szituációs játékok is sok hasznos ismerettel szolgáltak a külső, segítő résztvevőknek.
Fontos lenne, hogy ez a program minél több helyre eljusson, és mindenki saját maga, hiteles személyektől hallhasson a hajléktalanságról.
Hruskó Erika
A projekt a NIOK Alapítvány – Nonprofit.hu Stronger Roots programjának keretében valósul meg, az Európai Unió Polgárok, Esélyegyenlőség, Jogok és Értékek (CERV) programjának finanszírozásával.
