Kártyavetés, Jövőképelemzés
Rontáslevétel, Mágiák, Varázslatok
A szellem és a lélek harmóniájáért
A szerelem megtartására, kedvesed elbűvölésére
Varázslat amellyel felkeltheted álmaid férfiának – vagy nőjének – figyelmét
A hűség biztosítására
Hírnév és szerencse, karrier
Szerelmi kötés és oldás
Gonosz, rossz szándékú lelkek távoltartása
Forduljon hozzám bizalommal, ha élete bármely területén bizonytalan, vagy megerősítést szeretne. Segítek eligazodni a jövő ösvényein képességeim segítségével.
Színek kavalkádja fogad. Kétszer is alaposan körül nézek. Arról igyekszem meggyőződni, hogy nem valamelyik hírneves arborétum közelébe kerültem. Nem ért ilyen szerencse! A látvány mégis pazar, lenyűgöző. Semmihez sem – legalábbis a környéken – hasonlítható! A tulipánok végeláthatatlan „sorfala” a szivárványnak legalább tízszeres színével pompázik, a vízesésszerűen aláhulló orgonacsokrok éppen, hogy csak meg nem szólalnak. Zubognak, csörgedeznek a templomi csendben. Költőnek kellene lennem, netán festőművésznek ahhoz, hogy a kibontakozott látványt hűen a kert rangjához méltóan ábrázolhassam. Egyetlen élőlény kivételével! Ez maga a kertész. Vagy annak látszó. Az ő bemutatását egyetlen szóval el lehet intézni. Ronda! Olyannyira, hogy mindenféle áradozás, udvariaskodás kényszerérzete nélkül lépek a kerítéshez. Közelébe rögtön azt kell tapasztalnom, hogy nemcsak csúf, hanem nem is normális. A bemutatkozást ő maga kezdeményezi, elképesztőn meghökkentő kérdésfelvetéssel.
– Ugye maga hastáncos?
Meglepetésemben a kerítésbe kellett kapaszkodnom ahhoz, hogy válaszolni tudjak. Hasonlóképpen. Ugyancsak kérdéssel. Lükén.
– Ennyire meglátszik rajtam? – nyögdécselem egészen beletemetkezve tekintetébe. Rigó vagy milyen madár erőszakos csivitelése töri meg a közénk ékelődő csendet, csak nagy sokára folytatódik a dialógus. A kert szépének semmiképpen sem nevezhető hölgy(?) folytatja a félbehagyott mesét. Valahogy úgy, mint ahogy az egy szél fújta madárijesztőtől elvárható. Sűrűn gesztikulálva.
– Hiába férfi illetőségű(?) maga és legalább hetven(?) éves a Rózsáné falatozójában szoktam magát látni sasszézni félmeztelenkedve.
– Még ekkora marhaságot! – álmélkodtam a hallottak felett egyfolytában szűnni nem akaróan. Ez a minősíthetetlen némber nem csak gyenge elméjű, hanem gyengén látó is, dohogok magamban. Így vérig sérteni hiúságában egy embert! Még, hogy majdnem nyolc-van éves? Egyáltalán hová kerültem? Nekem sincs kimondottan sas szemem, de azért jól látom a felfelé ka-paszkodó fogaskerekűt. Csak a Sváb hegyen lehetek valahol! Valahol… egy elvarázsolt bolondok háza kertjének közelében. Mert amit újfent hallanom kellett az az efféle érzéseimet erősítették meg. Egyre határozottabban. Olvassák csak!
– Ha alaposan tanulmányozta a hirdetést, akkor azt is kiolvashatta belőle, hogy szerelmi ügyekben is én vagyok a főszereplő(?!) Nyitva van a virágládás kamra ajtaja, jöjjön be csak nyugodtan. Erre mintegy rá rímelve zenei aláfestésként hallhattam a kapu kulcscsomójának hivalkodó csörgését is.
Isten bizony az eddig lepergett események után már semmin sem csodálkoztam, de ezen az invitáláson mégis nagyon.
– Mit nem képzel magáról ez az országút életkorú máglya töltelék? Akármilyen szellemileg fogyatékos is , rágondoltam magamban. Fordultam is volna vissza szélsebesen dolgom végezetlenül, azaz nem tudva meg, hogy valójában milyen meggondolásból is született meg az írásban adott förmedvény, ha…
Ha nem csattant volna fel távolabbról jóízű gúnykacaj! Kimondottan csinos fiatal nő jött felém sietős léptekkel.
– Ez csak a b e m e l e g í t é s volt. – mondta még mindig hahotával a szájában” a kerítés rácsain át. Majd így folytatta:
– Aki a kótyagos nagynénémet akárcsak egy fél óráig is el tudja viselni, az úgy megedződik, hogy az egy egyfajta belépőt jelent ebbe az elvarázsolt kastélyba. Fáradjon be nyugodtan öregúr! Garantáltan meg fogom fiatalítani! Elvégre én vagyok a jövőbe látó! A csodatevő asszony! A…
– Fiatalítsa meg maga azt a … akartam mondani cseppet sem dicséretképpen, mint ahogyan ő magasztalta magát, de letettem róla. Elég bolond voltam eddig is, hogy ezt a sok zagyvaságot végighallgattam, még sem tudva meg semmit nem, hogy még egy újabb meseórán vegyek részt. Annyi hivatalosnak, hihetőnek álcázott csalásról, félrevezetésről, agymosási szándékról, hallani, olvasni napjainkban! Íme itt van egyiküknek színhelye! A cím ugyan nincs leadva a szerkesztőségben, de akinek sikerült felkelteni a kíváncsiságát olthatatlanul az forduljon bizalommal hozzám. Addig is…
Akarják, hogy jósoljak? No, ne! Annyira még nem golyóztam be…