éjjel e forró
nyáron magányosan
a kezdetektől
mostanáig várom
nyáron magányosan
a kezdetektől
mostanáig várom
kiontott vérem
megcsillanhat-e
ott arra valamiféle
kőoroszlánon
vagy már uncsizott
múlttá vált feledett
a reneszánsz a
barokk a köpönyeg
alól a tőr az éjben
csatornát átsikló
gondolában a csók
s hasonló ármányos
csalafintaságok
holdfény méreg
és bor hozzá
kísérőnek hűvös
hasak össze s
forrósodó vér
egybeolvadás és
egyszerre ütközet
míg itt havat söpör
kihalt tereken kopár
uccákon a szél
a falakból néhol
kimered egy-két