Anyám anyja nem fért a bőrébe. Látszott rajta hogy izgatott. Csak sétálgatott a konyha és a nappali között oda-vissza. Oda-vissza. Oda-vissza. Még le sem vettük a nagykabátjainkat anyámmal, miközben a konyha felé terelt minket, hogy kész a kávé, de azt sem tudja, hogy hová legyen, és hogy hol kezdje. Az elején. Jegyzi meg anyám epésen. Nagyanyám meg sem hallja, csak idegesen rángatja a fejét. Hol jobbra, hol balra, közben hol a vállát rángatja, mint akinek valami rohama van, hol a széthordott papucsát nézi, hol a leharcolt otthonkáját igazgatja. Az arcát előbb az anyám arcára, majd az enyémre nyomja. Képzeljétek, négyesem volt a lottón. Négyes! Még nem mondtam, nem mertem elmondani senkinek, még a nagyapátoknak sem. Megütné a guta. Most mit csináljak. Anyám és én, levesszük a cipőnket, majd a kikészített papucsokba bújunk. Mindkettő több számmal nagyobb, majd bemegyünk a nagyszobába. A kisszobában nagyapám alszik. A horkolásába a falak is beremegnek. Nagyanyám az otthonkája zsebében kotorászik, majd két kézzel, az asztalra teszi a lottó-szelvényt. Na, mit szólsz lányom? Nem hitted volna, hogy egyszer az anyád megfogja az isten lábát, mi? Anyám keresztbe teszi a lábait, kortyol a kávéból, rám néz, úgy mondja, hogy bizony nem. Nagyanyám megint az otthonkája zsebében matat. Cigarettát vesz elő, majd a szekrényhez sétál, hogy kivegye a hamutartót. Na, ilyen szart sem fogok szívni többé, és ezt a szekrénysort is lecserélem, mondja, majd a cigarettás dobozt a kisasztalra hajítja. Leül, a hamut az ölében tartott hamutartóba pöcköli. Anyámat meg sem kínálja, és tőlem sem kérdezi, hogy mi újság az iskolában, hogy hogy vagyok. Anyám nézi, nézi csak szelvényt, majd nagyanyámat, aki mélyeket szív a cigarettából, kifújja a füstöt, és nézi, átszellemült tekintettel nézi, hogyan száll az ötágú csillár felé. Elnyomja a cigarettát, majd kinyitja az erkély-ajtót, és csak bámul ki a semmibe, háttal nekünk. Talán a szemközti kéményeket nézi, aminek évtizedekig szívta a büdös füstjét. Megfordul, majd ránk sem nézve felnyalábolva a szelvényt az asztalról, kisiet a szobából. Egy kis sámlival jön vissza. A szoba közepére állítja, a csillár alá. Most meg mi van. Talán felakasztja magát? Egy bogarat vadászik csak le. Csak egy poloska mondja. Majd közli, hogy mennyi az annyi. A nyeremény. Amit nem is tudja, hogy mire költsön, hogy hová tegye, hogy kinek adjon belőle. Közel negyven éve játszik. Egy hetet sem hagyott még ki, mert mi van, ha éppen akkor mosolyog rá a szerencse, amikor nem adja fel a szelvényt. Eddig semmit, de semmit nem nyert, és hogy mennyit költött a negyven év alatt, azt soha nem számolta össze. Egy ház árát biztosan. Meg még egy házét a cigarettákra. Nem hittem volna lányom. Ugye te sem. Pedig az Ica mama hányszor mondta, az a vénasszony, hogy ezen nem is lehet nyerni. Hogy ezt már nem egy embertől hallotta, hogy meg van bundázva, hogy ő még nem találkozott és olvasott egy nyertesről sem, hogy az a rohadt állam csak lenyúlja a lottószelvény pénzeket. Elmehet ez az Ica mama a francba, azt mondom. Engem ne etessen. Nesze, itt van. Na, ki a hülye? Anyám szerint elköltözhetnének, akár külföldre is, vagy annyi év után, elmehetnének egy közös nyaralásra, mondjuk Angliába, Bristolba, oda annyira vágyott mindig is. Nagyanyám, mintha nem is hallana anyámat, felkapja a sámlit, majd a konyhában kezd pakolászni. Amikor visszajön az esőről, a szélről, a ködről kezd összefüggéstelenül beszélni, meg hogy hagymát, meg hogy paprikát is kell majd vennie a piacon. Elveszi a kávéspoharakat, pedig még bele sem kortyoltunk. Hozok frisset, mondja, majd halljuk, ahogy serceg a kávéfőző, ahogy a gyenge eresztékén kicsapódik a víz. Magam előtt látom nagyanyámat, ahogy le sem ül, ahogy figyeli a főzőt, ahogy újra cigarettára nyújt, ahogy a félig sem szívott csikket a hamutartóba nyomja, ahogy a csikkre vizet ereszt, és úgy dobja a kukába. Visszajön. Megsimogatja az arcom. Cigaretta szagú a keze. Elmegyek arcot mosni. Nagyanyám a fejét rázza, aztán megcsipkedi anyám arcát, és megint előveszi a szelvényt, és megint leteszi az asztalra. Na, mit szólsz? Később elénk teszi a friss kávét, cukor és tej nélkül, és bekapcsolja a tévét. Hang nélkül. A tegnapi meccset ismétlik, a BL-döntőjét. De jó lenne a legközelebbire eljutni. Fut át az agyamon.
Ez is egy nagy álmom a bakancslistáról. Nagyanyám átkapcsolja valami szappanoperára. Gyűlölöm azt a hülye focit. Nem is értem a nagyapátok mit eszik rajta. Milliárdok stadionokra, hogy aztán az ürességtől ásítsanak. Rohadt kormány. Ki a franc szavaz az ilyenekre. Vehetnék egy szép házat, három-négy szobával. Tik is odaköltözhetnétek, meg az Éva. A nagynéném. Talán a végén kibékülnétek. Nem is értem min vesztettek úgy össze, vagy mentél neki, mert mindig te provokáltad, már fiatalon is. Persze. Biztos így volt, mondja anyám, és arrébb tolja a kávéspoharát. Le ne öntsd nekem a szelvényt. Na, az kéne még. A végén nem vennék át, és úszna a vagyon. Lenne garázs is, a nagyapátok taxijának, meg a Gyurid kocsijának. Vehetnénk egy kertes házat is. Nem gondolod. Mondjuk Cserépfalun. Ez anyám. Mi ez a többes szám? Az én pénzemmel te csak ne gazdálkodj. Majd én eldöntöm, hogy mire, mennyit. Azt sem tudom, hol áll a fejem. Anyám nem szól semmit, majd óvatosan kortyolni próbál a már kihűlt kávéból. Soha nem voltak nagyobb álmaid, mint hogy felújítsd a lakást? Kérdezi anyám. Mindig is jól megvoltam itt, nem vágytam máshová, bár Brazíliába szívesen elmennék, hogy találkozhassam, és itt valami Brazil szappanopera színésznő nevét mondja. Jaj, az milyen gyönyörű egy nő, mint egy festményt. De vak a szegény. Azt hittem a szívem is megáll, mikor kihúzták a számokat. A nagyapám, az én és az Évácska születési számait, na meg a kutyáét. Csak a tiédet nem húzták ki. Meg sem lepődtem. Ha nem ragaszkodom a tiédhez annyira, most megütöttem volna a főnyereményt. Ha kiveszem a számod. Én hülye. Jótékony célokra is fordíthatnád. Lassan itt a tél, az igazi, és már most is sorra fagynak halálra a hajléktalanok az utcán. Na még mit nem. Az a sok alkoholista. Mind megérdemli a sorsát. Nekem ne is kezd prédikálni, hogy ahány ember, annyi sors, meg hogy ők is emberek. A gyomrom is felfordul tőlük. Anyu, miután gratulál nagyanyámnak, anélkül hogy megkérdezné, hogy mennyit nyert, és hogy mekkora összegből nem kap egy vasat sem, kitalálja, hogy most már mennünk kell. Nagyapám a kisszoba ajtajában áll, egy szál gatyában, és a hasát, majd a fenekét vakarja, hogy mi meg mi a francot keresünk itt. Hogy megint kölcsön jöttünk kérni, hogy a legutóbbit sem adtuk meg, meg hogy kezd tele lenni a hócipője velünk, hogy az Éva még soha nem kért tőlük semmit, aki akkor sem kérne, ha megütnék a főnyereményt. Ezen anyám kacagni kezd, nagyanyám meg az otthonkája zsebében kotorászni, hogy eltette-e a szelvényt. A Gyurit meg a Gabit egyedül hagytuk otthon, és még meg sem főztem. Visszaveszem a cipőmet, amit kicsit szorít, de nem szólok, mert tudom, hogy újra nincs pénzünk. Lassan a ruháimat is kinövöm, mert úgy növök, mint a mérges gomba. Nagyanyám a mosogatóba teszi a csészéket, elöblíti, majd a kisszobába megy megcsókolva nagyapámat, aki a nadrágjában matat, és a tegnapi meccs ismétlését nézi. Nagyanyám az ajtóig sem kísér, a konyhaajtóból köszön el, hogy örül, hogy jöttünk, hogy sajnálja, hogy így sietünk, hogy az Éva mindig tovább marad, hogy üdvözli a Gyurit, majd halljuk, hogy az ajtót kettőre zárja mögöttünk, ahogy a láncot felakasztja. Apám otthon a fotelben a Fradi-Újpestet nézi, ölében egy nagy tál popcorn-nal. A húgom a földön babázik. Sorra tépkedi le a babák fejét. Ez nagyapa, ez nagyanya, mondja, és nagyokat kuncog. Érzem a popcorn illatát, amiből egy jó marékkal az arcomba nyomok. Az előszobában megérintem a vázát, amibe anyu az igazi anyjának, és vérszerinti apjának állít minden nap friss virágot. Talán szerencsét hoz. Előtte soha nem érintettem meg. Egyszer levertem a tartóról, és a földre esett. Ömlött belőle a víz, és a linóleum is tönkre ment. Nem, nem tört el, de azóta féltem még a közelébe menni is. De most újra megérintem, sétálgatva csak a konyha és a nappali között, oda-vissza. Oda-vissza. Oda-vissza. Kezemben a lottó-szelvénnyel. A negyvenharmadik héten, huszonkilenc négyes volt az ötöslottón. A nettó nyeremény 1 859 510 Ft volt. A következő héten a várható nettó nyereményösszeg (egy nyertes esetén): 2,11 milliárd Ft. 5 találatos szelvény (17 hete) nem volt.
