Magyarországon adták át a világ első mesterséges fedett erdejét, a rekordidő alatt elkészült vadászati centrumot. A lélegzetelállító létesítményben a legkorszerűbb ledlámpáknak köszönhetően a honi vadászok szűrt erdei fényeknél hódolhatnak szenvedélyüknek, sőt a kétezer méteres belmagasság azt is lehetővé teszi, hogy légi járművekről, távcsöves puskákkal lőhessenek az Afrikából származó, százával, ezrével vásárolt egzotikus állatokra.
A hortobágyi pusztában megépített kupola alatt bármilyen fegyverrel megengedett a vadászat. Van, aki íjjal vagy nyílpuskával ejti el a vadat, míg más géppisztollyal, netán szigonnyal, de azon sem kell csodálkozni, ha valaki repülőből bombát dob a kiszemelt állatra.
A hely specialitása az úgynevezett késes bungee jumping, a legbátrabbak sportja. A vadász helikopterből ugrik ki, kezében damaszkuszi acélból készült, recézett vadásztőrrel, amelyet a zuhanást követően a becsapódáskor nagy erővel az állat testébe döf. A szúrás után a gumikötél a vadászt visszarántja a levegőbe, majd a vadász ismét zuhanni kezd, az újabb ütközéskor megint szúr, tehát halálra döfködi az állatot. Igazi tekintélyt azok vívhatnak ki maguknak, akik nem kötnek a lábukra kötelet, ejtőernyőt sem használnak, hanem a szabadesést követően az oroszlán vagy a rinocérosz testén maradnak egészen annak kimúltáig.
A Szöcske típusú, magyar fejlesztésű elektromos helikopter lomhán emelkedik fel a műfűről, a lassúság oka a gyenge és ólomnehéz akkumulátor. A levegőből jól látszanak a telepített fenyőerdők, és a fák között rohanó oroszlánok, zsiráfok, zebrák, hiénák, impalák. Ahol az erdő véget ér, ott kezdődik a mesterséges szavanna.
Itt vadásznak tehát legjobbjaink, akik a mesterséges erdő mellett épült hatcsillagos superior hotelben pihenhetik ki a vadászat izgalmait. A leghíresebb magyar deerhunter ma délelőtt elsőként repülte be a terepet, és lőtte ki Amirát, a nyolcéves afrikai elefántbikát.
– Józsikám, láttad, hogy lekaptam?
– Ja, ahogy lerogyott, az nem semmi.
– Felvetted?
– HD minőségben fejkamerával, de Áron fiam drónnal is követte, azon is van kamera. Majd megvágjuk. Leszállunk?
– Jó lenne egy kép, ahogy az elefánt mellett térdelek.
– Én csináljam, vagy inkább szelfit akarsz?
– Legyen mindkettő. És hozd a fűrészt.
– Levágod az agyarát?
– Csak nem képzeled, hogy itt hagyom? A húst is elviszem, az öcsém sógora feldolgozza a vágóhídján.
– Vadászol még, vagy mára elég az elefánt?
– Tetszik nekem az a tigris, látod ott nyújtózkodik az árnyékban. Ha lejjebb szállnál egy kicsit a Szöcskével, akkor meglenne az is.
– Sajnos nem lehet, mert akkor lezuhanunk a susnyásba.
– Akkor itt is jó. De tartsd a magasságot! Imádok tigrisre vadászni.
– Afrikában is szoktál?
– Szeretnék, de nem lehet. Ki vagyok tiltva gyakorlatilag mindenhonnan. De tudhattam, hogy az a kardfogú jaguár volt az utolsó példány a világon?
– Tényleg nem tudtad?
– Jó, valamit tudtam arról, hogy kihalás szélén van, de amikor a célkeresztben megjelenik egy ilyen példány, akkor nem gondolkodsz azon, hogy kihal-e vagy sem, hanem egyszerűen csak lelövöd.
– Értelek, Dezső, értelek.
– Már nem vágyom sehova, és szerencsére már itthon is mindent megkapok. A heti értekezleten javasoltam, hogy legyen vadászati centrum, két héttel később pedig már öntötték a betont.
– Ügyes vagy. De most lőjj! Most!
– Mozog még?
– Tolj neki még egy ólmot. Így már rendben van a dög.
Hamarosan minden megyében épül majd mesterséges fedett erdei vadászcsarnok, sőt ezzel egy időben bálnavadászatra is alkalmas betonteknős tórendszereket hoznak létre. Ezzel hazánk egyedülálló módon járul hozzá a vadászati kultúrához, jó hírünket viszik szerte a nagyvilágban, és azt is bizonyítják, hogy nálunk semmi sem lehetetlen.
Megjelent a szerző Befalazott csőgörény c. kötetében.
Kapható terjesztőinknél és szerkesztőségünkben.
