Nomen est omen
Közel tíz éve terjesztem az újságot hivatalosan, előtte illegálisan tettem ezt a Moszkva téren. Egy idősebb terjesztő javasolta, hogy menjek be a Kürt utcába, és próbáljam meg kikérni az engedélyt. Ott elmondtam, hogy más terjesztőktől vásároltam meg a lapot, és próbáltam azt tovább adni. Eladtam én mindent, egy szórólapot is akár. Elmondtam, hogy szeretném hivatalosan csinálni, mert egyre rosszabb a helyzet, a közteresek és a rendőrök nem nézik jó szemmel a feketézőket. Hál’istennek megkaptam az engedélyt, és elkezdtem az igazi terjesztést. Nekem ez a lehetőség nagyon sokat jelentett akkor is, és most is. Nincs más jövedelemforrásom, az újságnak köszönhetően nem kell koldulnom.
„Tisztelnek az emberek, mert mindig kedves, mosolygós vagyok, szeretek beszélgetni, ismerkedni, barátkozni.”
Először nehezebben ment, de beleszoktam, és idővel kialakult a törzsvásárlói köröm is. Szeretem nagyon az újságot, a tartalmáért, hogy nem politizálnak benne, hogy semlegesek vagyunk és nem kell magyarázkodnunk. Bár így is van, hogy beszólnak, főleg idősebb nénik, de meg kell tanulni elengedni a fülünk mellett a megjegyzéseket. Én mindig azt nézem, hogy ki mondja, és nem azt, hogy mit. Nap, mint nap hajnalban kelek, és korán kezdek a Nyugatinál, péntekenként pedig Kelenföldön. Sajnos a covid óta kicsit rosszabb az eladási statisztikám. Kevesebben akarják elvenni az újságot, mert félnek, vagy talán mert közönyösebbé váltak az emberek. Mindenesetre azért még így is megjelenésenként kb. 150-200 db újságot sikerül eladnom.
2022-ben már másodjára kaptam meg az Év Terjesztője díjat, először 2019-ben lehetett az enyém e nemes kitüntetés. Többször ajándékoztak nekem ezredesi oklevelet a terjesztési példányszám mutatóim alapján.
„Mindig öröm és boldogság önt el, amikor kitüntetnek jó munkámért cserébe. Ez egy visszajelzés számomra, hogy jól csinálom, és menjek csak tovább ezen az úton.”
Büszke vagyok, hogy 2022-ben a második legtöbbet eladott példányszámért járó, elhunyt terjesztőnk tiszteletére elnevezett Balogh László-díj második helyezettje lehetettem Szilárd mögött.
Az álmaim? Szeretnék eljutni a Kanári-szigetekre és Dél-Spanyolországba. Az idén áprilisra meg is volt a repjegyünk, de vissza kellett mondanunk, mert az anyagiak mégsem úgy jöttek össze. De nem adom fel és küzdök, hogy ez teljesüljön. Szerintem nem olyan sok az, amit az élettől elvárok. Már én sem vagyok mai gyerek, – bár öregnek sem érzem magam – gyereket már nem vállalnék, erről lemaradtam. Marad az utazás. De ha találnék tartósan munkát, annak is nagyon tudnék örülni, de az újság terjesztést sohasem adnám fel. A másik álmom, hogy egyszer végre legyen egy picike kis lakásom, egy saját kis birodalmam.
terjesztői sorszám: 1863
terjesztő: 2012 óta
pálya: Nyugati tér (aluljáró), Etele tér (aluljáró)
Év Terjesztője-díj: 2019, 2022
szöveg: Buksika
fotók: Csanádi Gábor, Gellért Dániel
