Kilenc év, hét hónap és huszonkét nap telt el a koronavírus járvánnyal vívott első nagy csata óta. A Covid 19-et akkor tették hidegre a tudósok és a nemzeti kormányok generálisai. Egy utolsó nagy rohammal legyőzték, majd bepakolták a biztonságos mélyhűtőbe.
Azóta nincs okunk panaszra, életünk csodálatos, nyitott, barátságos, kiszámíthatóan biztonságos. Ám olyan visszataszító alakok járkálnak közöttünk, akik vészmadárként emlékeztetnek a múltra, és naponta hozzák ránk a frászt.
Tihamér, a földszinti lakó is ilyen. Az arcára nem is emlékszem, mert hát kilenc év, hét hónap és huszonkét nap nagy idő. A házban lakókra nem jellemző az előítéletesség, de az itt élők szerint le-taglózóan visszataszító lehet a Tihamér, bűnronda, és éppen azért visel még mindig maszkot. Szar érzés lehet ocsmány arccal élni, nekem, mondjuk, nincs takargatnivalóm, értendő ez elsősorban az arcomra.
Legutóbb tegnap reggel láttam az erkélyről Tihamért. Táskáját a vállán lazán átvetve, gyűrött, ugyanakkor mégis trendi öltönyében sietően kilépett a ház kapuján, majd a spártai módon lecsupaszított, Hajtás-pajtás-jellegű bringáján elhajtott. Természetesen maszkot viselt, és mivel péntek volt, a méregzöld, pókokkal díszített szájfedőjét használta. Feltűnt, hogy minden napnak megvan a maszkja, mintha Tihamér ezzel is jelezni szeretne valamit. Hétfőn mindig fehér maszkot tesz a szája elé, a szövet felmegy egészen a szeméig, szinte alig lát ki, kedden sárgát, szerdán okádékbarnát, csütörtökön már fekete, halálfejeset, pénteken van ez a tarantulás, hétvégén pedig a Metallicás következik. De miért? És ki a franc ez a Tihamér?
Nem vagyok egy barátkozós fajta, de azért kifaggatnám, miért visel még mindig maszkot, mikor minden normális ember már jó ideje kivágta a szemétbe.
Úgy döntöttem, varratok magamnak egy Motörhead vagy Metallica feliratút, és a szám elé húzva megszólítom Tihamért. A kapuban értem utol.
– Mégis? – kérdezte váratlanul.
– Mi mégis?
– Hát már maga is? Megint?
– Én? Mit?
– Maszkot.
– Milyen maszkot? – csak hebegni tudtam, mert elfelejtettem, hogy rajtam is van.
– Ezt a motörheadeset – válaszolta Tihamér. Kellemes hangja volt.
– Ismeri a Motörheadet?
– Persze, hogy ismerem. Én is basszusozom.
Ez meglepett. Nem gondoltam volna, hogy Tihamér egy rock-bandában zenél. Azt hittem könyvelő. Vagy fogtechnikus.
– Holnap lesz koncertünk. Van kedve eljönni? Leadom a nevét a bejáratnál.
Eszelős koncert volt. Ki hitte volna, hogy egy kispesti, borgőzös, bűzös kocsmában ilyet adnak, de Tihamér Metallica tribute bandája valóban az őrjöngésig fokozta a hangulatot. Dobáltam a fejem, mint egy részeg rocker, és lelkesen léggitároztam a tömegben. De ami igazán megdöbbentett, Tihamér ezúttal nem viselt maszkot. Fájó kimondani, kibaszottul jól néz ki. Olyan, mint Brad Pitt a Volt egyszer egy Hollywoodban.
Amikor a koncert után, a backstage-ben együtt söröztünk, négy gruppie-szerű nő ölelgette és nyalta egyszerre. Valamennyivel mély és érzéki nyelves csókot váltott. Mindegyikre hagyott időt. Végül egyértelműen rámutatott az utolsóként érkezett, negyvenes, MILF kategóriás csajra. Volt még pár perc az indulásukig, ezért gyorsan rátértem: miért hord maszkot Tihamér.
Mert minden a pofámra volt írva, árulta el. Az építészmérnök-közgazdász, informatikus, bikram jóga- és síoktató, hegyimentő Tihamért korábban rendszeresen azért rúgták ki a munkahelyeiről, mert ugyan soha nem nyilvánított véleményt a főnökei eszetlen döntéseivel kapcsolatban, de a gesztusai, arcának apró rándulásai mégis leleplezték. Ez pedig nagyon nem tetszett munkaadóinak, mindig elküldték.
Végül a koronavírus mentette meg. Felvette a maszkot, amely már az első munkanapon elrejtette őt. Onnantól kezdve senki sem tudta leolvasni az arcáról, hogy valójában mit gondol. És ez mindenkinek a lehető legjobb.
Tihamért legközelebb hétfőn reggel láttam. A szokásos, hétindító fehér maszkjában indult el. Egy oligarcha cégénél Balaton-parti lakóparkokat tervez.
Tényleg kell az a kurva maszk.
Olvasson több Gellért Andrást. A Befalazott csőgörény és a Rúdtáncosnő fegyvere c. kötetek kaphatóak a Fedél Nélkül terjesztőinél és szerkesztőségünkben.
