Az ágyad voltam, ma éjszaka rajtam aludtál, ülve aludtál. Két pici lábad a hónom alatt, kislábujjad ívén megcsillant a holdfény, a mellemen ültél, mégis engem kerestél. Álmodban többször is feljajdultál, engem hívtál: hol vagy, jaj istenem, hol vagy! Én szóltam hozzád, de Te nem hallottál, mert mélyen aludtál, nagyon mélyen aludtál. Eper ajkadra vércsík száradt. Tejfehér kebled mintha hóból lett volna, áradt belőle a kegyetlen fagy. És csendmanó altatódalt dúdolt. A homlokodon dobolt, szemöldököd volt a cintányérja. És én szóltam hozzád, de Te nem hallottál, mert mélyen aludtál, nagyon mélyen aludtál. Nagyon mélyen aludtál! Hiszen halott voltál.