Ülök a langymeleg délutánban és elképzelem, amint megölelek egy fideszest. Tegnap hallottam ezt az ötletet, egy szónok mondta a népnek, mindenki öleljen meg egy fideszest. Szerinte így indulhatunk el a nagy nemzeti megbékélés irányába. Egy öleléssel. Eddig csak a feleségemet ölelgettem, a gyerekeimet, a szüleimet, de sosem szorongatnám őket pártszimpátia alapján.
Ez a helyzet másokra is érvényes, ráadásul senkire nincs kiírva nagybetűkkel, hogy merrefelé szavaz. A béke azonban számomra is fontos, talán még a Jókai bablevesnél is jobban szeretem, így eljátszom hát a gondolattal, mi lenne, ha mégis…?
– Zsolti, gyere közelebb.
– Miért, mit akarsz?
– Megölelni téged.
– Itt a büfében?
– Kimehetünk a folyosóra.
– Be van kamerázva minden, rajtunk röhögne az őrszolgálat.
– Nem érdekel. Végre közelednénk egymáshoz.
– Minek közeledjünk?
– A békéért.
– Nem vagyok én meleg.
– Én sem. Nagyon szeretnélek megölelni.
– Na, mész a sunyiba.
Nem adom fel. A házunkban élő egykori vezérigazgató rendes lakótárs, régi fideszes káder. Igaz, nincs már a csúcson, de lehet, hogy csak titkolja.
– Jó reggelt, látom, te is mindig cipekedsz.
– Csak a szemetet viszem le.
– Én is a kukákhoz megyek. Menjünk együtt.
– Nagyon sietek.
– Én is. De ha leértünk, megölelhetlek?
– Mi van?
– Nem viccelek. Gyors leszek.
– Egy házban lakunk, de attól még nem vagyunk barátok.
– De lehet, hogy ha megölellek, azok leszünk.
– Inkább felejts el.
Egyszer összefutottam egy önkormányzati nagymenővel valami gyerekzsúron. Ma bankember, milliós öltöny, cipő, óra, autó. A köszönés után akkor azonnal hátat fordított, de bizonyára sokat segíthetne egy ölelés. Például letámadásszerűen.
– Ez mi volt?
– Ölelés.
– Kértem én ilyet? Nem kértem. Akkor mit akart ezzel?
– Megbékélni.
– Miért kéne megbékélni? És ki maga, hogy ölelget engem? Tudja ki vagyok?
– Persze, azért csináltam.
– Na, menjen innen vagy kidobatom.
A hitvalló híradósokkal, popénekesekkel, színészekkel, direktorokkal talán kevesebb a macera. A népgyűlések színpadain látványosan felkínálták magukat, tehát első körben őket érdemes megölelni.
– Ha ufó lennél, vagy a Fényherceg az Antamita bolygóról, na, akkor ölelgethetnél, de így jobban teszed, ha gyorsan lekopsz.
– Figyelj, mindjárt adás van, nem szeretném, ha összekennéd a sminkemet.
– Nem tudom, ki maga, biztosan nem járt még a színházunkban, mert az arcára emlékeznék, de Isonzót megjárt szépapám mondta, jobb ma egy ölelés, mint egy lövés, szóval maga rendes embernek látszik. Amúgy nem szoktam ismeretlenekkel ölelkezni, ellenben ha elszaval nekem itt helyben egy Wass Albertet, megsüvegelem, maga pedig meglapogathat. Áll az alku?
Holnap majd lazább napom lesz, jövök-megyek a városban, biztosan akad valaki, akit magamhoz ölelhetek. A népemért mindent.
Megjelent a szerző Befalazott csőgörény c. kötetében. Keresse terjesztőinknél vagy szerkesztőségünkben.
