az egyik gyerek ausztráliában bámulja a struccok iramát a másik talán éppen juharfák szellőző
árnyékában mereng nedvükből miként kutyulhatják a híres szirupos csodát közben az irdatlan
messzeségben a kerti kiskaput zárja netán az ős vagy a panel egyik koszlott emeletére tér meg
éjszakára ám valószínű az érzés akkor is árva ha újgazdagként kék úszómedencéjébe csobban
lakkozott celebként vagy percpolitikusként jóllakottan mivel ez az úri mániája a hétköznapok
gyötrelmeiből kiszabadult egyednek de most nem valami szociális árut kívánok billegő versbe
foglalni kegyednek hanem egy új érzületet a relatív békességben szétszakadt családot s nem is
hiteltelen prédikátorok imáit amelyekből évszázadokon keresztül intézményesen valami sötét
bűn szivárgott mai napig álszent bölcseletekkel riasztva föl a vakvilágot hanem az anyát kinek
fáradt tekintete az ablakon át a semmibe réved mert velük elszállt az életnek biológiai hiányba
kódolt értelme vagy amikor az apa szemérmesen takargatná baját nehogy férfiasságán átüssön
ugyanaz a hiány s a távszeretet felemás lángja s sóhajok között jobb híján csöndben maradnak
Megjelent a szerző (szino)líra 3. c. kötetében. A kötet ajánlója a 15. oldalon olvasható.
