Sebzett álmaim nehogy megfagyjanak,
mert kell még szerelem, öröm, ölelés
damaszkuszi út, jézusi pillanat
tagadás, majd vakság, végül megtérés.
Boríts rám, szép tavasz, hűs felhőt, eget,
lobbanj szememre, perzselj szenvedéllyel,
kék olajággal csőrében integet
egy galamb, röptéről mégis lekéstem,
mert mindig állandó késésben vagyok
örök tévedésben, rögös tévúton –
emelj fel jó magasra, bölcs szavakhoz,
röptöm égi jel legyen – bénák, vakok
hirdessék mindig irgalmad, félúton
majd meg ne álljak Uram, vonzd magadhoz.
