687. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus XXIII.

Szerző:

Összegzés

Huszonegy éve váltottunk rendszert,
gazdaságot, hitet és emberséget,
gondolkodtunk, nem ragadtunk fegyvert.

Békességben szavaztuk meg a véget:
még részünk volt a szocializált
magas kultúra, öntudatos élet.

Orbán Oxfordban liberalizált
politikát s bölcseletet más pénzén
tanult, tudatos volt, szépen kivárt…

Divatozott: polgári az érték,
fiatalsága népszerű volt, fürdött
benne s vágyait tűzte ki célként.

Médiánk mára szócsövévé züllött,
befolyásolt, törtetett, megosztott,
minden ellenzékit padlóra küldött.

Amihez ér, az rögvest bemocskolt,
csal keresztényt, demokratát, fajtáját,
csak a nyomor problémája foszlott.

Nézni is utálom önhitt pofáját,
parlamentbe vitte – meglátjátok,
fejébe nyomja István koronáját.

Huszonegy éve nyomorgok, várok,
a remény csak új ábrándokat adott,
most a jövő már nem több, csak átok.

Nincs már baloldal, nincs közép, csak a jobb:
olyan, mint hátunkban a tőrszúrás.
Gyilkos vagy – a demokrácia halott.

Bár inkább te lennél az, te Júdás!

Budapest, 2011. április 18.*
* A köztársaság sírbatételének napján

Kapcsolódó írások