684. szám Vers

Krisztusi harminc csak hetvenkét évem szonettkoszorú 2.

Szerző:

2.

Újjászülettem, okos szelídségre
föld padlós, nyitott kéményű kis házban
kormos lámpafüstök szálltak az égre,
örök világosság csillant anyámban.

Bús ének hangzott fiatal szívéből –
én a hatodik, kéretlen a sorban,
liebling, a kedvenc egy tó mélyéről
bukkantam fel hófehér miseborban,

szent ostyában és tűzpiros palástban.
Már akkor is töviskoszorú mélyedt
fejembe – nézték meggyötört homlokom.

Veronika kendőt nyújtott és láttam,
az enyéim a keresztről eltévedt
juhok voltak már, rég nem látták nyomom.

Kapcsolódó írások