684. szám Vers

Krisztusi harminc csak hetvenkét évem szonettkoszorú 2.

By

2.

Újjászülettem, okos szelídségre
föld padlós, nyitott kéményű kis házban
kormos lámpafüstök szálltak az égre,
örök világosság csillant anyámban.

Bús ének hangzott fiatal szívéből –
én a hatodik, kéretlen a sorban,
liebling, a kedvenc egy tó mélyéről
bukkantam fel hófehér miseborban,

szent ostyában és tűzpiros palástban.
Már akkor is töviskoszorú mélyedt
fejembe – nézték meggyötört homlokom.

Veronika kendőt nyújtott és láttam,
az enyéim a keresztről eltévedt
juhok voltak már, rég nem látták nyomom.

You may also like