nem mindig azt írom le
amit gondolok nem mindig
azt gondoltam amit leírtam
nem mindig írok nem írok
mindig s előfordul az is hogy
egyáltalán nem gondolkodom
sőt olyan is hogy semmit sem
írok vagy ha igen akkor valami
semmiről – ami egy igencsak
gazdag tartomány: többségünk
már régesrég ott van s egyre
gyarapszik az a hely – hulya haj…
s persze most is amit írok igen
buja hangulatban van még ha
nem is olvasható mivel érzés
érzés hátán s nem leírott szó;
valahol szerelmes vagyok a
halálba – alig várom végig
kóstolni minden ízét mégis
örökké szeretnék élni – oké,
szellemi leromlás nélkül és
egyfolytában örökkön örökké
szeretve lenni és addig is míg
világ a világ én ott vagyok
minden szóban amíg létezik
ember a Földön még akkor is
ha már az Androméda ködben
hangzik is el – emberi szájból
persze – legyen ez lábjegyzet:
nota bene: nem csak az emberi
száj szó s gondolat lehet ami
emberi… a lehetőségeinkben
ott van az abszolút totális végtelen…
hát miért nincs már s mióta
hogy réges-rég csak mint emlék
és egyre nagyobb hiány lett
számomra a szerelem..?!
s miért érzem hogy ahogy az idő megy
egyre közelebbről susog nekem
mennyiféle körmönfont borzalom…
