677. szám Vers

(nem mindig…)

By

nem mindig azt írom le
amit gondolok nem mindig
azt gondoltam amit leírtam
nem mindig írok nem írok

mindig s előfordul az is hogy
egyáltalán nem gondolkodom
sőt olyan is hogy semmit sem
írok vagy ha igen akkor valami

semmiről – ami egy igencsak
gazdag tartomány: többségünk
már régesrég ott van s egyre
gyarapszik az a hely – hulya haj…

s persze most is amit írok igen
buja hangulatban van még ha
nem is olvasható mivel érzés
érzés hátán s nem leírott szó;

valahol szerelmes vagyok a
halálba – alig várom végig
kóstolni minden ízét mégis
örökké szeretnék élni – oké,

szellemi leromlás nélkül és
egyfolytában örökkön örökké
szeretve lenni és addig is míg
világ a világ én ott vagyok

minden szóban amíg létezik
ember a Földön még akkor is
ha már az Androméda ködben
hangzik is el – emberi szájból

persze – legyen ez lábjegyzet:
nota bene: nem csak az emberi
száj szó s gondolat lehet ami
emberi… a lehetőségeinkben

ott van az abszolút totális végtelen…
hát miért nincs már s mióta
hogy réges-rég csak mint emlék

és egyre nagyobb hiány lett
számomra a szerelem..?!

s miért érzem hogy ahogy az idő megy
egyre közelebbről susog nekem

mennyiféle körmönfont borzalom…

You may also like