Azt persze könnyű mondani, anyu, kérek karamellát. Mit tudja az a csöppség, hogy mennyit szenvedett az emberiség a vérzivataros évszázadok során, hogy ő most tejkaramellát majszolhasson. Könnyű lenne most azt mondani, hogy Koch 1927 kora tavaszán, egészen pontosan december 8-án, miközben valami francos tbc bacilust hajszolt, odakozmálta a tejet, és ez lett a karamell őse. De nem így volt.
A hiteles tanuk szerint egy gramm cukor sem volt a laborban. Hátrább kell forgatni a történelem kerekét, hogy megtaláljuk az őstejkaramella titkát.
Tegyünk így!
Körülbelül hetvenezer évvel ezelőtt, úgy negyed kilenc tájékán, a Neander-völgyben felsírt az első ősember.
– Anyu, tejet kérek! – tehát nem ő volt az első, hanem az anyja vagy a nagymamája.
– Picit várjál, csöppségem! Apu most rohant el tehenet háziasítani. Egy kicsit szenderegj, néhány tízezer év múlva megjön apa a tehénnel. Én meg feltalálom a karamellát, mert az táplálóbb, mint a sima tej. Míg alszol, én meg elugrom cukorrépát szelídíteni vagy cukornádat tördelni. Attól függ, milyen mostanában a vízállás a Csendes-óceánban.
Elröppent az a néhány év, és már megint felriadt ez a gyermek.
– Anyu, kérek tejkaramellát!
– Ne légy türelmetlen, kicsim! Az előbb mondtam már, hogy mindjárt, de az idióta apád elfelejtett tüzet hazahozni. Hogy főzzem így meg neked a karamellát? Aludj még egy cseppet, és itthon lesz az apa mire felébredsz.
A gyermek elszenderedik. Eltelik még néhány tízezer év, és már megint ébredezik a kölyök. Úgy látszik, rossz alvó.
– Anyu, apa megjött már?
– Igen.
– Akkor kérek tejkaramellát.
Meghallja az apa a gyermeket. Leteszi az újságot. Feláll, benyúl a zakója zsebébe. Elővesz a pénztárcájából egy ezrest. Odalép a gyerekhez.
– Nem értem, anyád mit szöszmötölt eddig azzal a karamellával. Itt van pénz, menj le a boltba, és vegyél magadnak.
2020. április, harmadik díj