676. szám Vers

Ha Villonhoz sodor a konok szerencse

Szerző:

Ősz van. tél lesz. Öl-menedékhez
szorul a lét a nemléthez.
Aki fél, sose kérdez.

Föld alól léckeretes ablak,
végső blende zörren az égre.
Lent bordám ívére hull kezem.

Rámcsuktad uram részvétlen eged,
havazásodban a nemvolt kéreget,
vagy, mintha bárki lennél.

Elfordulok, süllyedt hajó – kérdezem:
fiókodból elő miért vettél, ha sose szerettél,
szerszámnak se voltam jó

soha.
Te suszter se voltál.
Csak álságos, vidám mostoha.

Kapcsolódó írások