Hűvös, szürke, komor hajnal
Elmerengünk ólomarccal
Kanálisok fújják szennyünk
A jövőt kell elfelednünk
Matracunkat összekötve
Elindulunk szemlesütve
Járda szélén meg-megállunk
Ha valami jót találunk
Kukák mélyén kincset lelünk
Földről mindent felemelünk
Éjszaka bár kicsit fázunk
Ilyen a mi boldogságunk
Panaszaink szélben szállnak
Szólunk sokat a világnak
De pörölycsapás volt a válasz
Büntetés lett a támasz
Űzött vadként menekülünk
Nincsen többé nyugodt helyünk
Rács mögött az igazságunk
És még mindig tovább várunk
