639. szám Vers

Elhagyottan…

By

A nap a felhők közé bújik,

Mindenre bú telepedik.

 

Arcom eltorzul,

Nyomaszt a magány.

 

A vak világ nem hallja meg imám.

Rideg palotáiban kincseket imád.

 

Kis harang kondul,

A falu útjain gyásznép vonul.

              

Anyám magamra hagyott

A hajnal csendjében,

 

De van valaki,

Ki imádkozik értem.

 

Gyengül a szemem,

Rogyadozik térdem,

 

Ismét harang kondul:

Jönnek értem.


You may also like