Gyógyíthatatlan.-
Hallod, s nem érted, bár a szó
dobhártyádon, mint harkály odvas fán, kopog.
Idő kell hozzá, amíg megszokod.
Bújnál, menekülnél, te esztelen ámokfutó!
Hogy könnyebb légy,
elszórnál mindent, ami eldobható.
Gyógyíthatatlan.-
Ijedt szíved veri e szó ritmusát,
őrjítő dallamára írsz disszonáns szimfóniát,
s magadnak dúdolod. Magad lettél nagyon.
A félelem pókháló-ragacsa vesz körül,
Az élet kint rekedt,
a halál már itt, belül!
Gyógyíthatatlan.-
Az előbb még fent, és minden fénnyel volt tele,
de nagyot fordult a sors kereke.
Pirosra tettél. Nem nyert.
Ez most a vesztes. Nagyon fekete.
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
