Fedél Nélkül Könyvek

Leé József: Bánom is én

Szerző:

Összegyűjtött versek

(2004-2014)

A Fedél Nélkül szerkesztőségének életében kiemelt szerepet kapó, rendkívül népszerű szerző első és egyben utolsó önálló kötete. A kötet poszthumusz jelent meg, Leé József 2014 decemberében hosszú betegség után elhunyt. Nem csupán a lap egyik szerzőjeként, de terjesztőjeként, önkénteseként, szerkesztőségi munkatársaként is jelentős munkát végzett. A száznál több vers nagy részét a szerző szerkesztette kötetbe.

Leé József (1956-2014) a Fedél Nélkül utcalap alkotói körének emblematikus alakja volt. Posztumusz verseskötete születésének hatvanadik évfordulóján jelent meg. Az otthontalansággal sújtott szerző életének utolsó évtizedében született alkotásai megrendítően őszinték, kiforrott, egyedi stílusa összetéveszthetetlen. A versek hétköznapjainkat átható témákról szólnak, hol játékosan, hol megrázó komolysággal olvashatunk örömökről, fájdalmakról és veszteségekről.

„Póztalan, magától értetődő kitárulkozása, személyessége olyan friss fuvallat a ma divatos, áporodottan „tárgyiasult” költészetben, mint amilyen a középkorban Villoné lehetett a provanszál trubadúrok mesteri, ám végtelenül mesterkélt rondói és balladái után.” (Baranyi Ferenc)

A kötetet Dvorcsák Gábor illusztrációi egészítik ki.

Kiadó: Balogh Edit és a Menhely Alapítvány

Oldalszám: 198

Megjelenés: 2016. október 19.

Méret: 148.5 mm x 210 mm

Kötés: Kartonborított, ragasztott

ISBN: 978-963-12-5336-8

Sorozat: Fedél Nélkül könyvek 2. ISSN 2631-1879

Ajánlott fogyasztói ára: 2500 Ft

A kötet kapható a Fedél Nélkül Szerkesztőségében és az utcalap terjesztőinél, valamint az Írók Boltjában.

A megjelenést támogatta: Budapest Bank Budapestért Alapítvány és Dénes András (1952-2015).

Vers (lak)cím nélkül

Nincs ajtóm,
Nincs hová belépned hozzám barátom,
Sem ablakom, melyen át kilátsz,
S amin az eső kintről kaparász
Csendes vasárnap délutánon.

Életem maga a megnyitott tér,
S az eső a nyakamba csorgás –
Palackba zárt tablettás boldogság segít,
Ha rámtör a szorongás

Falak nélküli sorsom szobáján
Akárki megvetőn, közönnyel
Kopogtatás nélkül jár át.

Számukra mit sem jelent – tudom
Fájdalmam, önérzetem, dacom

Egy célom volt csak: a megtartó felejtés
De kell legyen valahol menekvés
Túlélni. Mit is? Már magam sem tudom.
Templomba járok. Imádkozom.

Kapcsolódó írások