Ma még leginkább szeretni kéne.
Mindegy, mit. – ami volt,
és ami ezután jöhet:
a tárt ölű, forró nyarakat.
Az aszott őszt. A didergő telet.
Holnap leginkább keresni kéne.
Mindegy, mit. – pompást,
vagy nyűtt értéktelent:
megértő társat, jó barátokat,
fakult emlékű férc-szerelmeket.
Végül leginkább eltűrni kéne.
Mindegy, mit. – amin változtatni
többé nem lehet:
az előtűnő ősz hajszálakat.
A ráncokat. A reszkető kezet.
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
