emlékszem még
Orfeusz voltam
mentem elől ő
mögöttem botladozva
esve kelve lassan
és nem nem nem!
nem néztem vissza!!!
végül körülöttem
mérföldekre terjedőn
fákról lógva száz példányban
himbálta a szél
gyönge testét
s gúnyosan nevettek
millió darabra testem
s lelkem tépve szét
a kegyetlen s gonosz
istenek megettek…
ami maradt belőlem
bennük az mi
miatt a világ még
felibe – harmadába
valamennyire ép…
2016 Április, első díj
