490. szám Vers

Illemtan

Szerző:

Nem volt más út
– csak egy, csak az
amire akaratlan léptél.
Váratlan ért,
úgy meglepett,
köszönni is feledtél.
Elnézték még,
mert úgy igaz:
olyan kevés a múltad.
Előtted áll
az életed,
majd lesz időd, hogy megtanuljad.
Köszönnél már
– mi végre, mondd?
Közben hegyekké nőtt a múltad.
Te illedelmes jó fiú,
volt rá időd, hogy megtanuljad.
Barát, rokon
hogy megfogyott
miközben hányt-vetett a sorsod.
Ha még kerül,
s amíg lehet
búcsúzni kell még megtanulnod.

Kapcsolódó írások