Nem volt más út,
csak egy, csak az
amire akaratlan léptél.
Váratlan ért,
Úgy meglepett,
köszönni is feledtél
Elnézték még,
mert úgy igaz:
olyan kevés a múltad.
Előtted áll
az életed,
majd lesz időd, hogy megtanuljad.
*
Köszönnél már
– mi végre, mondd?
közben hegyekké nőtt a múltad.
Te illedelmes
jó fiú,
volt rá időd, hogy megtanuljad.
Barát, rokon
hogy megfogyott
miközben hányt-vetett a sorsod.
Ha még kerül,
s amíg lehet
búcsúzni kell még megtanulnod.
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
