Élt Nefelejcs országban egy nagyon szegény család. Az embernek négy kicsi fia volt, nem volt a kamrájában csak egy kis liszt és krumpli. A szegény ember a gazdag embernél dolgozott testőrként, de a munkája megszűnt. A gazdag ember nem fizette ki a bérét, így a család ott állt nincstelenül.
Közeledett a karácsony. Vajon mitévő legyen? Hát elment az erdőbe és fát gyűjtött. Hanem akkor elfáradt és leült egy szép fenyő mellé és elaludt. Álmában egy jó tündérrel beszélgetett. Ez volt az álomtündérlány, aki azt mondta neki, hogyha segít egy gonosz varázslatot feloldani, mégpedig egy békává változott királyfit megmenteni, akkor egy kívánságát teljesíti. A királyfit béka képében vigye a tóhoz és dobja bele, így az átok megtörik: megint királyfivá változik. Ezzel a tündérlány elbúcsúzott a szegényembertől, ő felébredt és valóban ott volt egy béka a lábánál. Az ember emlékezett az álmára, így megfogta a békát és a tóba dobta.
Lám, az álom beteljesedett, mert partra úszott egy daliás királyfi. Megköszönte, hogy a varázslatot megtörte. Pedig béka mivoltában nagyon csúnya volt. Mégis megfogta. Minden jóra fordult, mivel ez a tündér király gyermeke volt. Így a jó tündérlány volt a menyaszszonya, tehát a kívánsága teljesült. Így sok aranyat és egy terülj terülj asztalt kapott a szegényember. Így a négy kicsi gyermeknek nagyon szép karácsonya volt.
Az asztalnak csak annyit kellett mondani telj meg asztal, és az roskadásig megtelt mindenféle jó falattal, például hússal, kenyérrel, liba és pulyka sülttel, süteménnyel, ami kitartott az egész évben. De hamar híre ment a faluban. Jöttek a lakosok és ők is ettek. De már ajándékokra is telt, így a gyerekeknek cipők, ruhák és játékok sorakoztak a karácsonyfa alatt. A szegényembernek ez volt a kívánsága, hogy legyen újra munkája és szép karácsonya.
Nemsokára újra nevettek és az asszony is újra mosolygott.
Így teljesedett be a fenyőfa alatti álom.