– Hellóka. Csabi bent van?
– Ma én vagyok. Még nem találkoztunk. Béla.
– Jobban örültem volna Csabának, de ez van. Tudtam, hogy elcseszett napom lesz.
– Remélem, azért én is tudok segíteni kegyednek.
– A zipzár nem működik ezen a szaron. Már egy ötezer eurós táskában sem bízhat meg az ember. Gagyi.
– Megnézem, hölgyem.
– Tegeződjünk inkább, jó?
– Megtisztelsz, köszönöm. Ez egy nagyon szép táska.
– Szép, de szar. Leböfögte a gyerek, és a tej összeragasztotta a zipzárt.
– Kitisztítom, és máris működni fog.
– Jé, ez tényleg működik. Tegnap majdnem kivágtam a szemétbe. Imádlak. Köszike. De van itt még más is, megnéznéd?
– Persze. Komoly darab.
– Nem annyira. Sima golyóstoll. Tizenkilencezer dollár volt.
– Úgy látom gyémántberakásos.
– A gyémántokat már lenyelte a gyerek. Most meg már írni sem lehet vele.
– Kicserélem a betétet, és tökéletes lesz.
– A gyémántokat vissza tudod tenni?
– Sajnos nekem nincs gyémántom.
– Hoztam pár darabot, ezeket is beteheted.
– Megvárod vagy visszajössz érte?
A Hegyvidék legcsendesebb, full panorámás utcájában, a milliárdos köznek nevezett szakaszon, ahol az egy négyzetméterre eső biztonsági őrök száma nagyobb, mint az ott élőké, nyílt meg Vekerle Csaba ezermester pillanatok alatt népszerűvé vált, mondhatni nélkülözhetetlen kicsiny műhelye a LUXI-MINIT gyorsszervíz, ahol mindent javítanak, ami luxi.
