Letelt a hosszú hétvége, így B. próbaideje is az Árpád utcában. Chajko is kifogyott már az első találkozáskor meglebegtetett lóvéjából, és úgy döntött, hogy jól befogja a madárkáját, mégpedig a tényleg nehéz időkre tartogatott csalijával, idősebb lányával, akinek már akkor számtalan udvarló-jelöltje, sőt kérője is akadt. Szidi tényleg magával ragadó jelenség volt, iskolai szépségversenyt is nyert, naptár is készült a képével, amiből B. is kapott egyet később, de azt nyilván még ki kellett érdemelnie.
Még reggel volt, Luszi feltett egy jó adag kávét főni, Chajko leült B. mellé, „Phabar mange jekh cigaretta!” – kezdte a szokásos rituáléját, mert hogy B. olyan ügyesen sodor, csináljon már neki is egyet, gyújtsa be szépen, és úgy passzolja a papának. Hát igen, a házigazda már kezdett egyre közvetlenebb hangnemet megütni vele, nyilván hogy azzal is marasztalja, jobban a bizalmába férkőzzön. B. érezte, hogy most nem a szokásos udvariassági körök következnek, itt valami komoly dologról lesz szó, egy igazi face to face beszélgetés elé néz.
– Figyelj pajtikám, nem kertelek itt neked tovább, szerintem vagyunk már olyan szinten egymással. Ha jobban megnézzük, úgy jöttél ide hozzánk, mint valami kivert kutya, mi befogadtunk, bizonyítottad is, hogy nem vagy hálátlan, helyén van a szíved. Biztos vagy benne, hogy tovább akarsz állni innen a nagy semmibe? Pont Keszthelyen akarod újrakezdeni az életedet, amikor Pécsen sem ment? Igen, hiába nézel, emlékszem én, na szóval pont ott, ahol a strandszezonon kívül meghal minden? Ha gondolod, felhívom neked a testvéremet, majd ő felvilágosít, aztán ott majd bloggerkedhetsz meg kocsmatörténészkedhetsz, esetleg megint megvadulsz a pult alól mért kerítésszaggató pálinkától, és nemcsak megkocsikáztatnak, meg thaibokszosokkal, pitbullkutyásokkal fenyegetnek, ahogy mesélted, hanem megb@sszák azt a nagy szádat is! És ott nincs apu, nincsenek beludzsisztániak hogy kihúzzanak a szarból… Tudod te mennyit keres egy teremőr? Na az éppen hogy az éhenhaláshoz elég… Akarsz magaddal végre kezdeni valamit, vagy kallódsz, csavarogsz, sodródsz tovább a nagy semmibe? Én mondom neked, cigányélet az, nyomorúságos, felemészt, és a végén csak azt fogod látni, hogy elment X+1 éved és sehol sem tartasz…
- alaposan betalálva érezte magát, elgondolkodott, magába nézett, igyekezett őszintén mérlegelni az elhangzottakat, és egyelőre csak bátortalanul beleegyező, egyetértő félmondatokat tudott közbefűzni, aztán a házigazda már folytatta is:
– Na, és azért fussunk már neki még egyszer, kérlek, légy őszinte velem, én is az leszek: Mit csináltál te otthon, hogy így ide keveredtél? Kertes ház, elitiskolák, külföldi nyaralások, Schiurlaub, diploma, kisiklott tanári hivatás, megbízott forgalmi vezénylőtiszt….? Van neked testvéred?
- már érezte, hogy itt nem köntörfalazhat tovább, elő kell jönni a farbával, és hát nagy nehezen kiszenvedte magából, hogy ő igazából a drogoktól vadult meg, mert ő nem csak füvezgetett, hanem szépen végigjárta a grádicsokat, utána persze az émelygés lépcsőit is. Meg hát, ha elszalad ezzel a szarral az ember, akkor semmi sem szent neki, hogy fenntartsa a megszerezni-használni-eltitkolni háromszöget, és nyilván ennek leginkább a család látta a kárát, ők szenvedtek tőle egyre jobban. Amikor meg már eltitkolni sem lehetett, és a szőnyeg is púpos volt már a sok alásepréstől, a csontvázak is kiestek a később a bútorbizományiban landolt szekrényből. Na akkor volt igazán gáz, akkor csinálta B. azt az egyrészt iszonyúan amatőr, másrészt felháborítóan vállalhatatlan kamikaze akcióját, amiért hosszú és fájdalmas évekig szenvedett és bűnhődött, amitől olyan szégyen és bűntudat kínozta, hogy az egyre csak elnyelte a talpraálláshoz feltétlenül megkívánt energiákat. Meg hát, ahogy a háziúr legkisebb gyerekére, a kis Dumpira nézett, eszébe jutott a nagy Dumpi is, ahogy a botját rázva kiabálta utánuk a Somogyi Béla utcában, egy viharsarki településen, hogy „El fogtok pusztulni!”, meg hogy a cigányátok fog, meg ahogy nagy Dumpi áthívta őt magához, és sorba leültette egymás mellé az eladó sorban levő lányait a konyhában, a nagy Mária-kép alá. Na ott még csóróbb és kiszolgáltatottabb voltam, mint most, gondolta B., és a lány arcára, hosszú szoknyájára gondolt, meg Dumpi szemmel látható, nem meséből előhívott földjeire, lovaira, meg hogy az akkori apósjelölt vett volna nekik egy lakást Szegeden, de akkor még egy ebédre sem tudta volna azt a szép lányt meghívni… Mikor B. ehhez a részhez ért, és kezdett még töredezettebb lenni a mondandója, Vrana, a háziasszony is előbújt a hátsó szobából, és megrökönyödve hallgatta a mélyrepülés, vagy akkor inkább már zuhanás végkifejletét, hogy B. végül egy nagybetűs Házba került, ami kicsit olyan, mint egy börtön drogosoknak.
– Áhá, így már értem! – csillant fel Chajko szeme cinkosan – …akkor ott tanultál te meg cigányul, hogy verjem meg a fajtádat!
– Cigányul is, igen, meg dzsankulni is, meg hát ott csak a zéró tolerancia volt az egyetlen és kötelező opció, nekem meg eszem ágában nem volt, főleg mindennel, leállni, 28 évesen, ne már! Meg ahogy hallgattam a többieket, akik tényleg ijesztően komoly mélységeket jártak be, éreztem, hogy vannak, maradtak még bennem körök…
– Na jó, figyelj ide, én nem fogom azt mondani, hogy ne idd meg a kis sörödet magadnak, meg ne phabareljetek néha a Csabikával, de itt nekem nem fogsz te műsorozni meg emberkedni…. Viszont itt a legfőbb ideje, hogy benőjön a fejed lágya, megállapodjál szépen. Egy jó feleség kéne neked, attól hidd el nekem megváltoznál! Itt van a Szidónia, éppen eladósorba lépett, te is tetszel neki, ahogy hallottam, és láttam, ahogyan nézel rá, neked adom a lányomat, de csak bizonyos feltételekkel ám! Meg nem holmi kis cafkát adok neked, ez a lány szűz még, azért kezeskedem, és nemrég utasított el egy nagyon komoly kérőt Győrből, aki patyivaslo vurdonnal jött, meg aranyakkal érte, nem úgy, mint te…
- hallott eleget erről, hogy is megy ez a hagyományőrző roma családoknál, meg hát itt bejönnek a keleti gyökerek és vándorlás nyomai-utóhatásai is. B.-nek az arab lányok is nagyon tetszettek egy időben, és pár évvel később, a Fehérvári úti mecsetben, ahol elmondta a tanúságtételét, Zaid, a recepciós felvilágosította őt, hogy ott bizony talál magának szép jemeni, szír, vagy palesztin lányt, de ott kőkeményen csengetni kell, venni kell egy új verdát az apósnak, aztán az asszonyt is el kell ám tartani, az csak a házimunkát hajlandó elvégezni stb…. Itt sem volt nagyon másképp, meg az sem, hogy nincs járás, csókolózós, összesimulós randevúzgatás, netán házasság előtti szex, egyből esküvő van, vagy minimum megállapodás!
- végül nem sokat mérlegelt, Szidi is előbújt valahonnan, a riadtan ragyogó őzike szemeivel, meg hát B.-nek eszébe jutott a fogadalma, amit önmagának tett, hogy ha nem házasodik meg vagy köteleződik el 30 éves koráig, akkor belép egy szerzetesrendbe, vagy inkább kolostorba záratja magát önmaga és a többi ember elől, akkori helyzetét elnézve… ’29 vagyok, helyzet van, nincs himihumi, remélem tényleg odaadóan és nagy szívvel fog szeretni, ahogy azt mondják. Meg hát Európában úgy van, hogy valaki feleségül veszi, akit megszeret, Ázsiában pedig megszereti, akit feleségül vett, és hát itt kicsit Balkán, kicsit Ázsia van, a híres vár tövében, engem is csak kábé Boszniában meg Törökországban néztek helybelinek, meg a bécsi bevándorlónegyedben’ – tépelődött magában, aztán végül beleegyezett.
– Jól van pajtikám, szót értünk mi egymással, ha akarunk, leszel a vőm akkor, muro zhamutro (ezt a szót B. akkor tanulta, de egy életre az agyába égett)??!!
B.ismételten rábólintott, Chajko pedig még pár dolgot a lelkére kötött ráadásképpen, amik egyre erősödő, nyugtalansággal elegyes várakozással töltötték el.
– Itt van ez a lány, vigyázol rá, mint a szemed fényére, értettem??!! És az első nagyon fontos dolog: nem csinálsz kurvát belőle, értettem??!! Én Chajko vagyok, hetvenbe születtem ám! (Persze hogy nem, de miért merül ez föl…) A másik, még fontosabb dolog: te is őszinte voltál velem, én is az leszek. Valamikor tényleg felvitte az Isten a dolgunkat, meg amit még meg fogsz látni, amíg kint vagyok. Igen, jól hallottad, szóval nagyon ment a szekér, de ahogy neked a drog, úgy nekem a kaszinó… vitt is el sok mindent… a család viszont nyilván megszokta a jót, így kockáztatnom kellett egy nagyot, egy csalást, amivel tudtam, hogy meg fogok bukni, de a vele járó pénzt azt már kimenekítettem, és együtt fogjuk felvenni, abból lesz nektek aranyéletetek, abból a pénzből, ha kijöttem…. Ugyanis be kell mennem a börtönbe, ande robija trubul te zhav – hangzott el az a bűvös mondat, amit B. később annyiszor, annyiféle helyzetben hallott. – Egy részét már leültem előzetesben, de van hátra még kicsit több, mint egy év … ha addig a Csabikával vigyáztok a családra, neked is két diplomád van, három nyelven beszélsz, találsz majd jó munkát … ha addig kitartotok, míg ki nem jövök, utána arany életünk lesz… na ez a feketeleves komám, és nincs cukor hozzá, hogy könnyebben menjen le a torkodon! Látod, én is őszinte voltam, nem árulok zsákbamacskát, így is rábólintasz??
- tudta, hogy főleg innen már nincs visszaút, és leendő apósa tenyerébe csapott. Trato! – mondta volna Ochoa Pablónak és Gachának a híres medellíni szállodás alakuló ülésen, vagy Pablo haciendáján, de itt csak két süllyedő hajó, két elrontott élet, két elbukott, fényes jövő végzetes koincidenciájáról volt szó.
2024 június, első díj
