724. szám A Mi Kis Családunk Interjú

Labancz Tibor: „Csak előre, visszafele soha”

Szerző:

A mostohaapám és a nagyszüleim neveltek fel, de úgy érzem, apám valahogy sosem tudott elfogadni igazán.  Ez az érzés végigkísérte a fiatalságomat, kihatott az életem minden területére.  Az iskolából viszonylag hamar elkezdtem kimaradozni, és inkább külföldön próbáltam szerencsét. Több országba is eljutottam, ezek közül Hollandiában éltem a legtöbbet, közel tíz évet. Itt tanultam ki az állványozást, amiben sikerült is elhelyezkednem.  Den Haag-ban dolgoztam éppen, amikor az első stroke-om ért. Ezt követte még egy, ami után nyolc hónapig kómában feküdtem. 

A felépülésem után jöttem vissza Magyarországra, ennek már öt éve. Az instabil egészségügyi állapotom miatt nehezen tudtam munkát találni, hát így kerültem utcára. Lassan három éve vagyok terjesztő, ami az időm nagy részét lefedi.  Az újság terjesztése szinten tart és emellett lehetőséget kínál arra, hogy kapcsolódni tudjak az emberekhez, ami mindig is egy fontos érték volt az életemben. Erről egy számomra kedves emlék jut eszembe, amikor anno Hollandiában ünnepeltem egyedül egy szilveszteri estét. Mínusz két fok volt, de biciklire pattantam, és lementem a tengerpartra tűzijátékot nézni. Egyedül voltam, de az emberek életvidámsága boldoggá tett. Úgy gondolom, hogy sokat számít, hogy az embert milyen környezet veszi körül. Sok múlik a jó kommunikációs készségen is. Öröm, ha van olyan, akivel véleményt cserélhetek, vagy csak megoszthatok pár gondolat. Van olyan ember, aki már azzal bearanyozza a napomat, hogy pár szót váltunk. A mindennapokban hálás vagyok azért, hogy az évek alatt kölcsönös bizalmi kapcsolat alakult ki a visszatérő vásárlóimmal. 

Jelenleg albérletet bérlek, de a hosszú távú tervem az, hogy egyszer saját otthont tudjak teremteni magamnak. Tervezem, hogy megújítom a jogsim, nem adom fel, az biztos, hogy én még egyszer vezetni fogok! Sokszor visszavágyom külföldre, de most itthon érzem magam stabilan. 

Ahhoz az elvhez tartom magam, hogy a remény hal meg utoljára. Mondhatni, ez tart életben. A stroke-om óta mindig egy gondolat visszhangzik a fejemben: csak előre, visszafele soha. 

 

Szöveg: Bene Boglárka

Fotó: Csanádi Gábor

 

adatlap:

terjesztő: 2020 óta

terjesztői sorszám: 2498

pályák: Gábor Áron x Pusztaszeri körönd, Újpest Városközpont

 

Kapcsolódó írások