A 2006-ban Pozsonyban alakult Divadlo bez domova (Színház fedél nélkül) célja, hogy felejthetetlen élményt nyújtson a nagyközönségnek. Hogy mitől különleges az ő történetük? Attól a ténytől, hogy bárkiből lehet színházcsináló, aki képes kitárni szíve kapuját. A Pisztóry Palotában azóta is estéről estére nem hollywoodi sztárok kerülnek reflektorfénybe, hanem hús-vér emberek, ki-ki a saját, könnyebb vagy nehezebb élettörténetével. És pont ez adja az előadások különlegességét: mindenki abból merít, ami benne van, még akkor is, ha semmije nincs.
A színészek között vannak hajléktalanok, fizikai fogyatékossággal és pszichiátriai diagnózissal élők. A színpadra lépve és a közönség soraiban ülve azonban megszűnnek a címkék. Pusztán emberek vannak, akik bárkik lehetnek abban a néhány órában. A színészek megélt mélységeikből inspirálódnak, ezzel is feledhetetlen élményt nyújtva a közönségnek. Nincs meghatározott célcsoportjuk, bárkinek szívesen játszanak. A nézők soraiban megfordultak már hajléktalan emberek, súlyos fizikai fogyatékossággal élők, diákok, idősek, fogvatartottak, pszichiátriai gondozottak, politikusok, hátrányos vagy sérülékeny csoportokkal foglalkozó szakemberek és aktivisták is.
A színház mindenkié, ahogy a kultúra is. A társulat megalakulása óta havonta legalább egy alkalommal fellép. Jelenleg hat különböző darabot játszanak, amelyekben más-más témát dolgoznak fel, és a hatás érdekében nagyon gazdag színházi eszköztárral dolgoznak.
„A Báb című darabban egy embernagyságú bábbal játszunk, míg az Álmokban az álmok világát mutatjuk meg szürreális elemek segítségével. Az Equestrienne című darabban igazgatónőnk, Uršuľa Kovalyk könyvét olvassuk fel, amely női témákkal és a lányból nővé éréssel foglalkozik.” – mondta Patrik Krebs, a Divadlo bez domova vezetője.
Az előadások végén a közönségnek lehetősége van kérdéseket feltenni. Ami eleinte döcögősen indul, ám végül különleges élménnyé alakul: a fények lassan a nézőket is megvilágítják, akik arról kérdezik a játszókat, hogyan készült az előadás, hogyan működik együtt a társulat? Feloldódva pedig mélyebb témákba is belemennek, amelyek a színészek színházon kívüli életét is érintik.
A hajléktalanság bemutatására fantasztikus eszköz a művészet, amelynek egyrészt érzékenyítő hatása van, másrészt a közös munka összeköti a művészeket és a közönséget. Egy-egy előadás azt a ritka pillanatot jelenti a hajléktalan emberek életében, amikor színészként kiléphetnek szokásos szerepeikből. Most nem ők kapnak segítséget másoktól. Épp ellenkezőleg, ők adnak a közönségnek, méghozzá nagyon is sokat. Bár az előadásokra nem értékesítenek jegyet, és így az elérhető a hátrányos helyzetűek számára is, a nézők önkéntes adománnyal támogathatják a társulatot. A visszajelzések sem maradnak el. Általános iskolai tanulók például, akik amellett, hogy megtapasztalták az empátia alapvető érzését, meglepődtek, mennyit lehet tanulni hajléktalan emberektől: nyitottságot, az apró dolgok és az otthon melegének megbecsülését, valamint a művészet értékét.
Ajkai Mónika
fordította: Balogi Anna
szerkesztő: Sarudi Ágnes
rovatgazda: Bencsik Panna
fotók: DbD archives
„A cikk az Erasmus + program támogatásával, a Let’s Talk about Homelessness című projekt keretében született.”
