tessék a tiéd
szívemben csöndes esték
hol magát falja a bánat
most esőként csepeg néhai mosolyod
és folyóként mossa
partját a fájdalom
a hiány tüzes napja
forralja fel a megnyugvás tavát
és egekbe szöknek vágyaim
ott elvegyülve mosolyoddal
egyszer újra bezáporozzák lelkemet
Likes
Nincs hozzászólás