A gólya
Van egy ház, az otthonod
abban van egy kályha a konyhában
ami télen meleget ad
és még az étel is megfő rajta
de te még mindig nem látod
mert a szemed megszokta a mindig-et
a kiszóródó hamut
a ragacsos ételgőzt
a fülsiketítő gyerekhangot
amikor a mindig csak kiszorítja
egy jobbnak a lehetőségét
akkor az egyik nyárvégi este
egy csapat gólya kezd körözni a házad felett
és az egyik elfáradt fiatal példány
leszáll a te kéményedre
hogy ott pihenje ki magát.
Egy lábon áll
pont, mint a gyerekversekben
aztán egészen besötétedik
és a gólya még mindig ott pihen a konyhád kéményén
éjféltájban
már te is lefekszel aludni
és mire felébredsz és kimész az udvarra
az üres kémény látványa is örömmel tölt el.
