Melyben értelmünk csodálatosan burjánzik. Melyben kitalálták nekünk az autómobilt. Melyben az ember meghódította a csillagokat. Melyben a Marsra készülődünk rohamléptekkel. Melyben a kórnak méltó ellenségei lehetünk. Melyben vidáman számolgatjuk a pénznek csúfolt cellulóz származékot. Melyben minden eddiginél jobban ismerhetjük a múltunkat. Melyben az indiánok kaszinót nyitnak a rezervátumokban. Melyben emberek százmilliói pusztultak el a háborúkban, betegségekben és haltak éhen. Melyben gyerekek sétálnak az éhségtől felpuffadt hassal. Melyben tüdőnket megeszik a mérgesgázok. Melyben testünket feléli a permanens küzdelem. Melyben gombafelhőkből hullik ránk a savas eső. Melyben dróton rángatnak bennünket hazug politikusok. Melyben megesszük a természetet. Melyben elfuserált ideológiákkal mossák át agyunkat.
Mitől vagy ennyire csodálatos mégis, te világ…?
