734. szám Vers

KÁLVÁRIA szonettkoszorú III.

Szerző:

I.G.-nak

 

III.

 

Fiadra nézek – sose kétkedem,

szent templomaid állnak mindenütt

s papjaid, kik emberként vétkesek:

 

mint a pogányok – vitték mindenünk,

míg szent szavaid könyv nélkül tudták,

olykor a szép srácokat is dugták.

Végünk volt, ha látták, nem tisztelünk:

 

kétkedésért megégettek bárkit,

bocsánatukért pénzünk kiadtuk,

árnyékukban állt a trón, miattuk

hasonlott meg Luther, Husz és Kálvin.

 

Fellázadtunk, ha volt rá alkalom,

bálványt törtünk, léted nem tagadtuk –

nélküled halott minden hajnalom.

Kapcsolódó írások