emlékszem gyerekkoromban
egy piros esővízgyűjtő hordóban
guggoltam a szúnyoglárvák között
s ha lemerültem a víz
tenyérnyi foltokban
a forró betonra lögybözött
csak ültem lenn az alján
mint fák szívében
a tavasz ígérete
s néztem ahogy buborékok
szállnak a felszín fele
majd kipukkadnak rögvest
fönn a csúcsnál
a boldogsághoz több kell
önmagunknál