Az egyik (amúgy nagy titkosan kedvenc) lakónk írta rólam – mindenkiről írt valamit a Felkai -díj kapcsán –, hogy „azért szeretem a Mirjamot, mert azt szokta mondani, ne legyek ideges, nyugodjak meg”.
Azonnal megértettem az „aki nem tudja, az tanítja” mondat jelentését. Minden igyekezetem ellenére, hát hogy is mondjam… fel tudom magam paprikázni, nyilván ahogy érek, úgy próbálom ezt magamban lecsatázni inkább, ha nem a másikról szól és kommunikálni, ha viszont a másikról. Utóbbit is igyekszem címkék és agresszió nélkül, az egyetlen fegyver(tény) ebben az, hogy kb. 40 évig éltem úgy, hogy nem mondtam ki semmit, nehogy megbántsak valakit. Na ennek vége az igaz, de a vedd könnyedén és ne légy ideges, az ölig fura az én (gondosan megtörölt) számból. A minap posztoltam ugyanis a facebookra egy képet, amin az előtte felbontott szalvétacsomagom szerepel, a felirat: Problémamegoldó kvalitásom egy képben. A szalvéta fedőnejlonja több centire nyúlik felfelé a képen, szállá vékonyodva, épphogy ki tudtam belőle heroikus küzdelem árán préselni a kívánt darabszámot, nehezen adta magát a kis szemét. A számat (akkor még ugye nem gondosan megtörölt) közben elhagyó mondatok nem tűrnék a nyomdafestéket és hát most azzal dolgozunk, ugye. Ez tehát a kép jobb sarka. Középtájt meg öles betűkkel a felirat a matricán, az elegáns perforált részt lezárandó: EASY OPEN.
Nem tudom mitől vettem észre később és mitől nem az ideális időben. Önismereti jelenetnek azonban nem volt utolsó, muszáj volt felismernem, hogy bizony, őrült tehetségem van nehezebbé tenni a dolgomat. Aztán úgy három napra rá utaztam a 9-es buszon és egy hölgy méltatlankodására lettem figyelmes. Átverte a kalapszalonos, vagyis nekem inkább úgy jött le, hogy nem tetszik neki a kalap hátulja, amire gyűjtött sokáig és a szalonos meg védte az igazát, hogy ilyen ez a kalap és kész. Nem született megoldás a Margit-híd és a Kolossy tér között, bár a hölgy nem fukarkodott az életrajzi adalékokkal közben, azt például megtudtam, hogy az édesapja osztálytanító volt és becstelen a világ. És tudom, hogy neki ez valószínű tényleg dráma, mert dáma volt a javából, de engem komolyan megnyugtatott a jelenet. Hogy valami olyan békebeli. Hülyén hangzik, mert hála Istennek nem éltem háborúban és nem is fogok remélem, de valahogy volt egy bája ennek és a velem együtt hallgató házaspárnak is (a férj Bélus és nagy teherbírású, a karján szatyrokban lapult a Nyúl Péter kalandjai és egy Nádas kötet is, volt vagy négy tömött szatyra, de ezekről szereztem tudomást csak, a vacsora pörkölt lesz tegnapról, de lehet egy rántotta is, csak akkor mi legyen a pörkölttel, holnap már három napos). Hallgatta velem Bélus a dámát és amikor a felesége csicsergésére nem reagált a várt módon, és amaz tényleg nagy szeretettel belecsípett az arcába, hogy ejj, de komoly valaki, csak annyit mondott faarccal:
– Hallgatom a faszkalapost.
És akkor megvilágosodtam, hogy én sok ilyen utazást szeretnék jövőre, könnyedén a pakk és pörkölt ellenére. A magam részéről igyekszem biztosítani a fület hozzá, a körülményekért meg jobb híján imádkozom és a magam portáján teremtem, ha tudom. Hogy 2024-ben is eljussunk mindenhova, ahova szeretnénk és ne görcsöljünk semmin. És vegyük észre, ha valami könnyen nyílik. 😊
Egy kalappal Önöknek a új esztendőre, rengeteg szép élményt!
Nuszer Mirjam
