Oszlik bennem ezer gondolat,
– a rossznak itt nincs külön helye,
nyomasztó csend-káosz kopogtat,
ami a rejtélyek börtöntölteléke.
Szivárványtudatom elsötétedik,
vésztartalékom lassan fogyni kezd,
de titokban mégis terjeszkedik,
mint végállomáson az úti kedv.
Gyűrött románc csapódik a mához,
nyelvbotlás, csiholt véletlenek,
határköve láncra ver magához,
hogy megóvjanak a bigott istennek.
A gondolatok működésbe léptek,
világi példát könnyedén találok,
áramkörébe beköszönt a négyzet,
giccs határán nincsenek szabályok.
Ezer gondolat főbérlője vagyok,
a hallgatásban megérintenélek,
a vonzás mindig más – de lehet illatod
válaszol, vagy exponál a lélek.
A gondolat végül fényt kapott,
– elválaszt a teljes éjszakától,
ritmusát a meddő vérben találod,
ha szívemre telepszik a távol.
