a küszöböm alatt lakik egy béka
az időjárással én már csak néha
hergelem, szerinte relatív dolog
a szerelem, és ha már itt tartunk
azt sem érti, hogy lehet
félbetört mondatok közt élni
mi ez az álszent, polgári rend
a vérben alvadó tonnányi csend
hogy csak a nyárnak vetkőzik az ember
ritmusra fázik bennünk a tenger
az égen lereszelt felhők ringanak
elfér egy tenyérben minden pillanat
