737. szám Széppróza

Nyavalyakórság

Szerző:

Ilona vagyok, el sem hiszitek mi történt velem ma este. A kutya sercenjen kaftánban, hát majdnem adtam a macának egy sallert.

Tekerek a bicikliúton, esti edzésemet gyúrom, közben összeszedtem a tojásokat a Káldi Gyöngyösnél a tikok alól, mert olaszban áztatják a feneküket valami langyos pocsolyában.

Hát, tekerek elgondolkodva az aszfalton, a kötéssorokat számolom a fejemben, egy sima, ráhajtás két fordított átlóban áthúzva.

Egyszer csak látom, jön valami viharveszedelem pontosan az én sávomban, ahol szabályosan közlekedtem.

Tudom a szabályokat, mivel két éve ütköztem egy 30 km/h sebességgel hajtó sisakos szörnyeteggel, akivel a végén közös nevezőre jutottunk,  de előtte még átmentem egy rendőrségi kihallgatáson, majd rabosításon, fotóval ahogy kell a vonalazott fal előtt, mint a filmeken, mivel én haladtam rossz sávban bicajos előzés közben. A kék virágos nylon otthonkám volt rajtam.

Akkor csúszhatott félre a koponyacsontom, amit a szájsebészvarázsló visszakalapált, mint egy jelenkori Roden.

Azóta engem semmi nem tudott letéríteni a helyes útról. Szigorúan a jelölt részen haladok.

De ez a smaragdzöld száguldó perszóna sebesen közeledett.

Villanyrolleren állt és jött, mint az állat.

Tekertem a bringát, a tojástartók himbálóztak a hálós szatyorban, amiben Vili hozza a halat a piacról. Szokott pecázni is, de vagy a bot rossz végét fogja, vagy én nem tudom, de a hal mindig le van plombálva, amit hazahurimál.

Szóval tekerek ez meg csak gyün, csak gyün ezerrel.

Oszt odaért. Hirtelenjében ugranom kellett a járgánnyal, pedig nem vagyok egy BMX bandita, hogy megmentsem az irhám, meg ugye a tojásokat a hülye ribanc elől. Mellette tekert a full bikája lángvörös nadrágban a kétezer dolláros biciklijén.

A nyargaló démon után több méter hosszan Prada illathullám lebegett.

Kicsit megsajnáltam, mert jobb szaga volt, mint a tyúkszarnak, amiben előbb turkáltam, mert ezek a fránya tikok rettenetesen összekenték a óljukat, de ez luvnya vak volt, úgy nevezik ezt a kórságot, hogy egobetegség, az ilyen kórban szenvedő emberek nem látnak maguk körül senki mást, csak önös érdekeiket.

Igazából gyógyíthatatlan. Ez rosszabb, mint a nyavalyatörés.

Kapcsolódó írások