De jó kezembe fogni kicsi kezed!
Nézni gyönyörű, elmerengő szemed,
bütykös ujjal szorítom karcsú ujjaid,
együtt leszünk-e mi jövőre ugyanígy?
Kérlek Uram! Marasztalj engem földeden!
Legyen kihez bújni unokámnak édesen,
óvhassam, félthessem lépteit vigyázva,
hisz szülők nélkül kicsi szíve oly árva.
Istenem adj még erőt, s kérlek vigyázz rám!
Sokáig nevelhessem pici unokám,
nélkülem mi lesz majd veled árva gyermek?
Ki súgja majd füledbe, hogy nagyon szeret?
Tudom, mit vesztettél, nem pótolhatom,
s nagy világ virágát mind eléd rakom,
próbállak bölcsen, tiszta szívvel szeretni,
szépre tanítani, s vidáman nevetni
Pedig legbelül zokog érted a lelkem.
Mennyit enged az Úr? Egyszer el kell mennem.
Lesz- e támaszod, felkarol-e valaki?
Ugye elhozod nekem bánatod odaki?
A síron túl is átveszem majd panaszod,
ott is érzem, hogy átölel kicsi karod,
mely nem ölelhetett Édesanyát s Apát,
Istenem, hagyj meg neki engem, a Mamát!
