Utcalap, utcagyerek, utcafront,
És fejfedő kalap nélkül a Föld,
Elúszik az ég, mentelmi közöny.
Míg hullámzik tenger-irodalom.
Jövőnket őrzik friss fakadékon,
Angyaldaliák és sárkánykölykök.
Egymást sosem lökik a gödörbe,
Mind felállnak kiszínesedve ott,
Ha, mégis lenne valaki, ki egy
Holdkaréj kenyeret közéjük dob!
