Valaha testvér, most pör
sunyi bölcse áll itt: gátja a vérnek,
s mondja: hogy koronázzon, k
valójában: kalodázzon a zsibárus,
aki egyébként tisztes
funkcionárius –
Kocsmai hévvel magyarázza:
italt és szót ez nem mér kupicával,
nem kínál soha csoszával,
ennek nem áll csöndre a szája –
Cinkelt lapokhoz nem szokott
ujjbögyeimmel tapogatva
ráérzek elevenére:
kinek bábok tologatása adja
mindennapi gondját, kenyerét,
elfeketül annak a vére,
szeme-fehére –
Idegem most már bírja a táncot.
Mert ki idegen világot emel és pörget
s bokáz jó táncosokkal:
annak csak egyetlen
szívességet tehet az álnok…
Kacsingatok, lám, büszkén egy csorba késre,
egy darabka jól font kötéllel kacérkodok
s tisztes ággal –
A kibic mögöttem fölkél,
kibeszéli lapjaimat – – – jól van,
az a dolga –
Nem tudja még, hogy szívemet
fölszerszámozta régen a tél.
S az abroncsot koponyámról lecsatolta.
Herceg Árpád (1954-2016)
terjesztői sorszám: 1647
pálya: Vámház körút
megjelent a szerző Szobánk falára című kötetében (Magvető, 1984)
