Úgy érkeztem oda, ahogy régi filmekben a legrosszabb nők
Szigorúan néztem, van-e por a szekrényen, kezelik-e a szennyest, megéri-e az árát
Vagy csak idő és pénzrablás lesz, mint a többi
Nehéz volt ott eleinte, mert volt időm magamba nézni
Sőt, azért is mentem, hogy magamba nézzek, de
Szűköltem az „otthonért”, a megszokottért, ami felőröl és bánt
Mégis, legalább nem hagy időt magamra, nem gondolok a nyárra sem
Csak a télre, így nem érhet csalódás, ha rossz az idő,
Ez a dolga, itt a helye, télen felértékelődik a kicsi napsütés is
És hamar kialakul a csapda, jelentősebbnek hat a kicsi nap a jegességben
Mint maga a tél.
De mentem, mert már nagyon fáztam a télben.
Aztán láttam, hogy itt minden patyolattiszta. Megérte a pénzt annyira
Hogy azon kapta magam, nem akarok már hazamenni
Hogy egyre ismerősebbek a házak, a kávézós mosolya, hogy odatalálok sok helyre
Ami addig idegen volt, magabiztosan és egyre vidámabban fordulok a sarkokon
Egyre beljebb merészkedem az idegen terepen és egyre jobban ismerem
És egyre jobban féltem, hogy haza kell majd menni, a télbe
Ahol még barna lesz a bőröm és a szeplőim is emlékeztetnek arra
Hogy nem kell szeplőtelennek lenni a boldogsághoz
És tart még az újult erő, a megsokszorozódott energia de már másé lesz
A kávézós mosolya, a piac illata, a szoba tisztasága és a figyelem
Csak a bejárt út, az lesz az enyém minden sejtemben, a felbukkanó sarkokkal ahogy hagytam el mindent
Ami tévútra vitt volna
És amikor egy utolsó pillantást vet az ember a nagy vízre ami távolodik
Ahogy az utolsó tiszteletkört írja le a gépmadár és nyeljük vissza a könnyeket
Hogy nemrég még ott fürödtem, hogy lehet ilyen sebesen ennyire távol, hogy nem érhetem el
És be akarjuk szívni minden pillanatát a percnek amíg még látjuk,
Hogy elővehessük, ha megint itt a tél
Úgy hagytam ott a nyaralóhelyet, hogy itt akarok lakni, de hát
A nyaralóhelyen lakók nem nyaralnak és ott is van tél, tudom
Ahol árnyalódna minden és kopna a varázs, de
Ahol boldogabb voltam, mint valaha
És ahova az ember mindig megfogadja, hogy visszamegy
De aztán vonzzák más tájak vagy épp semmi sem vonzza
És ha megkérdik az utazásra készülők, hogy miért ajánlaná azt a helyet
Nem is tud mást mondani, mint hogy mert ott voltam életemben a legboldogabb
Ott boldogan voltam életben.
Nuszer Mirjam
